II. fejezet SZELLEMI UTAZÁSOK

Amikor kinyílik a kapu

Anna nyelvtanfolyamra járt. Szeretett volna megtanulni egy világnyelvet, ami a munkájához feltétlenül szükséges volt.

A harmadik szemeszter után nyári intenzívre iratkozott be, ahol új tanár oktatott.

Az órán feltette az idegen nyelvi szöveg hanganyagát és mindenkinek vissza kellett mondani egy egész, hosszú mondatot. Anna akárhogy figyelt, csak a dallamát tudta rögzíteni, a szöveg visszaadása sohasem sikerült.

A szemeszter végén a tanár így szólt:

-          Asszonyom! Vagy kezdje előröl a tanulást vagy hagyja abba.

Annát bosszantotta a sikertelenség. Azt gondolta magában:

-          Hétköznapi emberek is megtanulnak idegen nyelveket, az nem lehet, hogy ez csak nekem nem sikerül!

Még azon nyáron agykontroll tanfolyamra iratkozott be, bízva abban, segítségére lesz a nyelvtanulásban.

A tanfolyam azonban valami más eredményt hozott az életébe, amelyről azt sem tudta, egyáltalán létezik.

A találkozó negyedik napján belülről érzékelt valakit, akiről csak azt tudta, egy középkorú férfi és beteg.

Megnyílt belső látásával, olyan világokra nyílt ki, amelyről korábban azt gondolta, a mesék birodalmába tartozik.

A gyakorlás mindjobban kifinomította belső érzékelését, amikor váratlanul tört rá egy korábbi élet emléke.

A foglalkozás szünetében tájékoztatták a hallgatókat, hogy visszaviszik őket egy korábbi életükbe. Anna nem hallotta az információt. A meditációban váratlanul átélt élmény katartikus hatással volt rá.

Azután tudatosan kereste korábbi életeinek emlékeit, mert meg akarta érteni ki az, aki ő.

Amikor sok élet tapasztalatával új élmények felé fordult, találkozott évekkel korábban meghalt édesapja lelkével. Arra kérte őt, mutassa meg neki azokat a dolgokat, amelyek a világ megismerése és megértése szempontjából fontosak. Akkor az édesapja szelleme különös utazásokra hívta.  Így gyarapodtak élményei egy másik világról, amelyről korábban azt mondták neki, nem létezik.

 

Találkozás a szüleivel

Meditációban tíztől visszafelé számolt egyig és elindult lefelé a csigalépcsőn, amely egy ajtóhoz vezetett. Amikor kilépett rajta, gyermekkora gyönyörű rétjén találta magát. Reggel volt, harmatos fű, mezei virágok és madárdal fogadta. A tér közepére sétált. Látta, hogy a Nap szekéren kúszik fel az égre, és a szekeret két csodálatos aranyszőrű paripa húzza.

Úgy érzékelte: gyermeklány. A kezében kosár, a kosárban elemózsia: lekváros kenyér és alma. Héliosz közelített felé, hozzá lépett. Köszönt, ő is köszöntötte. Ragyogó szőke, kékszemű férfiként jelent meg. Elkezdtek beszélgetni. Megkínálta az ételből, amit magával hozott. Barátságot kötöttek. Ezután minden meditációban, amely a réten indult, meglátogatta Annát. Később a fizikai síkon is rá tudott hangolódni, és ha reggel kilépett a kapun, köszönteni szokta őt, mint jó barátot.

A réten eleredt az eső, ezért egy ernyő alá állt. Amikor újra kisütött a Nap, megjelent a szivárvány az égen. Nem sokkal később, már délután volt, a távoli domboldalt árnyék borította. Ahogy lement a Nap egyre sötétebb lett. A szürkületben egy út hívogatta. Anna elindult nyugat felé.

Az ösvény végén talált egy patakot, amelyen átment. A vízben halak úsztak el mellette, de benne nem volt félelem. Egy szigeten találta magát, ahol lépcső vezetett fölfelé. Arra gondolt, apjával és anyjával akar találkozni, mert tudni akarta, hol és hogyan léteznek. A térben, ahogy haladt, megjelent előtte az ismerős táj egy tanyaházzal. A házban anyja élt és édesapja. Ott volt náluk anyja régen meghalt nővére és Anna fiatalon meghalt nővére is. A viszontlátás végtelen örömmel töltötte el őket. Apja földi életében tanyáról álmodozott. Itt meglelte azt, amire vágyott. Béke és nyugalom töltötte el őket. Úgy látta fiatalok, mintha harmincévesek lennének. Mindketten üzentek itt maradt gyermekeiknek, ő pedig megnyugodva és örömmel telve tért vissza.

Első utazása apjával

Anna így emlékezett vissza apjával történt utazásaira:

- „Apámat hívtam és ő jött. Megfogta a kezemet és magával vitt. A térben formák vettek körül, de nem rajtam kívül érzékeltem ezeket, hanem úgy, mintha benne lennék a formákban, átélném milyen mértani alakzatoknak lenni. Megismerkedtem a körrel, oválissal, gömbbel, szögletessel, kockával. A különleges mértanórán rájöttem, hogy a formák világában az ideákat érzékeltem. Ez az, amiről Platon beszélt?”

Második utazás

- „Apám megfogta a kezem és megszorította. Talán azért, hogy bátorítson. Zuhantunk, aztán hirtelen egyenesen suhantunk tovább. Átváltottunk a görbére, azután a cikk-cakkra, zötyögtünk, lötyögtünk, körbefutottunk, hullámvonalban hullámoztunk, mindenféle mozgást kipróbáltunk.

Jó és emlékezetes játék volt.”

Harmadik utazás

- „Apa átalakult egy negatív erővé. Ahova megérkeztünk, az a mi fogalmaink szerint a pokol.

Szenvedő embereket látok, akik önnön belsőjüktől, hiányaiktól szenvednek. Görcsök, torzulások láthatók az arcukon és a mozdulataikban. Ez a bardo.

Megváltozik a táj. Béke, nyugalom, fény, szeretet, bőség mindenhol. A paradicsomban vagyunk.”

Negyedik utazás

- „Apám felkészít rá, hosszú utazás vár rám.

A semmi, üresség itt-ott összesűrűsödik, csak a világosabb terek jelzik a másságot.

Sötétség és kevés halovány fény.

Hosszú utazás után érzem, valami meleg közelít.

-          Találkozni fogsz Krisztussal - mondta apám. - Már régen nem találkoztatok egymással.

Valóban. A vallásomat elhagytam, már régen nem gyakorlom. A közelgő alak magas, nem látom, csak érzem. Ahogy a közelembe ér, akkora lesz, mint én, vagy alig nagyobb.

Átölel a karjaival.   A bizonyosság miatt megfogom a jobb kezét és megsimogatom a tenyerét. Ott van a sebhely, ahol gondoltam.

Néhány héttel korábban az egyik kolleganőmmel, aki olvasta „A torinói halotti lepel” című könyvet, arról beszélgettünk, vajon milyen korú a lepel. A kutatók újabban azt állítják, Jézusnak a kezét a csuklóján szúrták át, szögezték a keresztre.

Talán a bizonyosság miatt érintettem meg akkor ott a kezét, aztán eltűnt az érzet.

Hosszú ideig utaztunk tovább.

Fény derengett, mint amikor reflektorok fénye gyúl az éjben és rávetül a horizontra.

Egyre közelebb és közelebb értünk hozzá.

Ősz hajú férfi ült a trónon. Isten előtt álltam. Már nem ez volt az első találkozásunk. Illendően köszöntöttem őt, s ő visszaköszönt.

-          Kérj tőlem valamit, földi halandó! – mondta.

Azt kértem tőle, hogy szellemsebész lehessek. Ezután eltűnt, majd egy jógi alakjában jelent meg újra. Amikor eltűnt ez a kép is, fekete láda jelent meg előttem, amelyből szétsugárzott az erő, mint a frigyládánál. Így értettem meg, Isten olyan alakban jelenik meg előttünk, amelyben elképzeljük, hogy létezik.

A visszaút már rövidebb volt.”

Ötödik utazás

- „Ma gyönyörű a reggel. Tíz perc múlva nyolc óra. Kint világos van. Az ég egyik fele tiszta, átszűrődik a napfény. A másik felén könnyű felhő van, és esik belőle a hó.

Csodálatos a látvány. 

Este nem tudtam elaludni. Sokáig olvastam  M.H. Brown „Az utolsó óra” című könyvét.

Máriának és Jézusnak felajánlottam a kertem virágait és dísznövényeit.

Este apám értem jött. Szent Mihály kapujáig vitt, ahol már jártam. Apa kint maradt.

Szent Mihály elébem jött, majd átmentünk a kerten Mária házáig. A palota előtt a kertben ült. Illendően köszöntöttem. Mária megköszönte a felajánlásomat, és elbeszélgetett velem.

Kérte házasodjam össze a férjemmel templomban, de én azt mondtam, nem teljesíthetem. Aztán nekem lehetett kérésem.

Volt egy kedves, mélyen vallásos barátnőm, kértem küldjön üzenetet neki.

Mária egy-egy szál piros rózsával ajándékozott meg bennünket.”

Hatodik utazás

- „Apám Szent Mihályhoz vitt. Az Úrhoz mentünk. A felsőbb énemet, angyalomat, akinek része vagyok, előléptették arkangyallá.

Ez olyan hihetetlen élmény volt a számomra, mégis tudatosan éltem át az egész eseményt.

Azután Istennel és Szent Mihállyal a csodaszép kertben sétáltunk.

Az angyalom ruhája gyönyörű zöld selyem volt, hosszú ragyogó smaragd díszítette a homlokát.

Arról beszéltem Istennek, hogy az embernek értenie kellene, mi miért történik vele. Talán akkor jobbak lennének, ha megértenék a dolgok mögötti összefüggéseket.”

ELŐZŐ ÉLETEK

Anna meditációban Tűzanyóhoz utazott. A sík tájban megjelent egy hatalmas szikla. A szikla oldalában szűk nyílás volt. Folyosó vezetett a középpontjában lévő tágas üregbe, amelynek a közepén tűz lobogott.

Annát Tűzanyó fogadta. Kezével intett, lépjen a tűzbe.

A lángok magasra csaptak és Anna belépett.

Az elé vetülő képben megjelent az óceán. A lágyan hullámzó, csillogó víztükörben önmagát látta meg sellőként. Alsó teste fénylő pikkelyes halfarokban végződött, a felső teste gyönyörű női alak volt. Szőke hullámos haj omlott a vállára és csodálatos hangon énekelt.

A víztükör fölött rezgett, vibrált a levegő, minden valószínűtlenül könnyű és finom volt.

A távolban hajó jelent meg és egyre közeledett. A sellő énekével hívta, csalogatta a hajó kapitányát. A gálya egyre mélyebbre és mélyebbre hatolt az óceánban.

Amikor eltűnt a kép, elhamvadtak a lángok. Anna kilépett a parázsból. A hátán köpeny volt, mint egy garabonciás diáknak. Egy belső hang azt mondta neki:

-          Utazó vagy ezen a világon. Örök utazó.

Szellem: - Volt időszak a Földön (500 millió évvel ezelőtt), amikor a szíriusziak sellőként éltek a világóceánokban. Kényelmes és szép életük volt. Fénnyel táplálkoztak.

A Földön már volt civilizáció, de az nem az övék volt akkor.

Atlantisz

Szellem: - Atlantiszon még félistenek uralkodtak. A királyokat demokratikusan választották a legerősebb, legokosabb, legbátrabb férfiak közül. Poszeidon uralkodott akkor, amikor Anna leszületett a Földre.

Apja szegény halászember volt, aki a mindennapi megélhetését a tenger ajándékaként kapta. A felesége csak egy gyermeket szült, aztán nemsokára meghalt. A kislányt apja nevelte fel és elnevezte Zoé-nak.

Zoé sovány, beteges gyermek volt, ezért az apa, amikor gyermeke betöltötte a tizedik életévét, elvitte a királyhoz, hogy gyógyítsa meg.

Atlantisz korai idejében a királyok, akik beavatott táltos papok voltak, gyógyították is a népet. A szertartáson lokik segédkeztek és papnők. A szertartás Atlantisz főszentélyében történt.

A gyógyítás sikeres volt és Poszeidon felismerte a gyermeklányban leendő szerelmét.

-          Már vártalak - mondta Zoé-nak.

Magához vette. Magával vitte mindennap, amikor kilovagolt az erdőbe és a mezőre, amikor végiglovagolt birodalmán.

Zoé gyönyörű nővé serdült, és mert Poszeidonnak már volt hivatalos felesége, nem vehette el szeretett asszonyát. Zoé-nak mindene megvolt az udvarban. Gyermekeket szült Poszeidonnak. Zoé gyermekei, mert nem hivatalos házasságban születtek, nem lehettek apja örökösei, de az udvarban nagy szeretet és elismerés vette őket körül. Amikor Zoé meghalt, Poszeidon mély gyászba esett. Lemondott a trónról és követte szerelmét a másik dimenzióba.

A második élet Atlantiszon

Szellem: - Anna gazdag atlantiszi polgár lányaként született újra. Az apa papnőnek szánta a gyönyörű gyermeket, ezért még serdülő kora előtt elvitte a lokikhoz.

Az arklokinak megtetszett a fiatal szűz és magához vette. Előbb szolgálójává tette, majd magáévá. Az arklokik abban az időben többnejűségben éltek és tehette ezt, akkor még büntetlenül. Később szigorú törvények szabályozták a papok és papnők életét, de ezt Anna már nem érhette meg.

Az Atlantisziak élete több száz év is lehetett, de Anna hamar, rövid szolgálat után visszatért a Szellemi Dimenziókba.

Abbáziában

Szellem: - Anna egy vándorló, lovas nomád népben született újra, férfiként. Ebben a társadalomban a nyers erőszak és a birtoklási vágy jellemezte a katonákat. Férfiként katona lett. Betörtek az ellenségesnek tartott városokba, fosztogattak és raboltak. Ő feleséget rabolt magának.

Az asszony félt, remegett tőle. Elszakította férjétől, akit nagyon szeretett. Elrablóját sohasem tudta megszeretni. Aztán egyszer éjszaka, amikor a férfi mélyen aludt, a késével ledöfte és elmenekült a lovával.

Amikor a gyilkosságot társai felfedezték, az asszony után eredtek, de azt megtalálni már nem tudták.

Anna a köztes létben még látta, hogy az asszony megtalálja övéit és a férjét, akit mindennél jobban szeretett.

A sziget

Szellem: - Anna apjával egy buja, zöld trópusi szigeten élt. A sziget lakói békések voltak és intelligensek.

A környező szigeteket különböző népcsoportok lakták, voltak közöttük kevésbé civilizált agresszív törzsek is.

Anna már felserdült, amikor a szigetet megtámadta egy agresszív törzs. Minden lakóját megölték. Anna nem tudott elmenekülni, a szívét érte a nyíl.

Amikor a meditációból kilépett, még ott sajgott a szívében a nyíl ütötte fájdalom.

Közép-Ázsia

Szellem: - A történet még az atlantiszi időkben történt, a terület Atlantisz gyarmata volt.

Anna szegény parasztok gyermekeként született újra. Abban az időben a népek sokat háborúztak egymással a legelőkért.

Lehetett talán három éves, amikor katonák törtek a falura - ahol éltek - és Annát szüleivel együtt felkoncolták. A faluban egyetlen élő lélek sem maradt. A házakat kifosztották, aztán felgyújtották, az állatokat elhajtották a saját legelőikre.

Anna a köztes létből megfigyelhette, hogy egy erőszakos katonanép, hogyan néptelenít el hatalmas területeket saját érdekében.

Anna Atlantisz pusztulását a köztes létből is láthatta. Látta, ahogy szeretett bolygólyára becsapódik egy hatalmas meteorit, aztán óriásira lövellnek a tengerek és óceánok hullámai, majd elcsitul az élet.

Hohenzónia

Szellem: - Amikor Atlantisz elpusztult, a Földközi-tenger partjára érkezett egy űrhajó, amelyen atlantiszi tudósok egy csoportja utazott. A tudósok a tudomány minden ágát képviselték. Mivel beavatottak voltak valamennyien, birtokában voltak a belső látás képességének. Igyekeztek kideríteni, szárazföldet értek-e azok a hajók, akik, szintén Atlantiszról indultak el. Hohenzóniai közösség magával hozta a királyt, a királynőt és a trónörököst is a szakrális koronával és a királyi hatalom jelképeivel: az ország almával és a hatalom kardjával együtt.

A tudósok megpróbálták felvenni a kapcsolatot a többiekkel. Így derült fény arra, hogy Észak és Dél- Amerikában, Tibetben és Afrikában is partot ért egy-egy csoport. Európában, annak északi partvidékén és a mai India területén is kikötöttek Atlantisziak. Egy csoport Észak – Afrikában az Atlasz hegységben.

A tudósok tisztában voltak azzal, hogy elpusztult a Föld lakosságának a többsége. Csak szórványok, azok is csak a legmagasabb hegységek völgyeiben élhették túl a katasztrófát. Felvették ezért a kapcsolatot a Galaktikus Tanáccsal és segítséget kértek. Más bolygókon rendelkezésükre állt az emberi gének bankja. Űrhajókon eljuttatták hozzájuk azokat a géneket, amelyekből újra embereket lehetett teremteni.

Az új emberek kissé fejlettebbek voltak az atlantiszi köznépnél. Okosabbak és kevésbé szelídek, mint azok. Megteremtették tehát újra a földi fajokat. Először megteremtették az ausztrál bennszülötteket, akik az emberiség gerincét alkották, azután a magyarokat, akik a Föld bőrének és érzékszerveinek a szerepét töltötték be. Megteremtették azután a zsidók őseit, akik a Föld agysejtjeit képviselték. Azután az immunrendszert képviselő sárgákat és a vörös vérsejteket, a feketéket. A Föld nőies vonásait, a lelkét, az indiánok ősei képviselték.

Amikor ezeket a fogalmakat és népneveket használom, ezeknek a fajoknak az őseit értsétek alattuk, azt a teremtett népességet, akikből ezek a fajok származtak.

A Föld kisszámú népessége kezdetben békességben élt egymással, de újra megjelentek a marsi közösség képviselői, akik háborúságot szítottak közöttük. Megindult a népek között az élet-halál harc, amely a mai napig tart.

A Teremtő Isten megelégelte ezt a viszályt, azt, hogy az emberiség javait néhány száz család bitorolja. Ezért elhatározta a Földön a szükséges változásokat. Ezt a közösséget Isten kiemeli a nép közül és megteremti egy békésebb, boldogabb világ lehetőségének az alapjait.

A Földön meg fog változni az éghajlat és visszaáll a trópusi időjárás. Ez óriási változásokat hoz a Földön. A változásokra a Szellemi Dimenziókban már felkészítették a Földet. Már ti is érzékelhetitek ennek a hatását. Lesznek földrészek, amelyek az óceánokba süllyednek. Lesznek földek, amelyek kiemelkednek abból. Sok ember visszatér a Szellemi Dimenziókba Kevés fogja megérni a Földön a változások végét.

Ne legyen bennetek félelem, nem haltok meg, csak hazajöttök Hozzám. Egy új életben, egy boldogabb, békésebb Földre újra leszülethettek majd.

Az emberiség újabb 12.000 év haladékot kap, hogy változzon.

A Szellemi Dimenziókból ezt úgy segítjük, hogy a leszületendő gyermekek sokkal szelídebbek és okosabbak lesznek, mint az idősebb generációk. Hagyjátok őket hajlamaik szerint élni, ne erőltessétek rájuk az akaratotokat és megkövesedett értékrendeteket. A gyermekeitek Engem szolgálnak, nem benneteket. A szülő részt vesz ugyan a teremtésükben, de nem birtokolhatja gyermekeit.

Anna azért született közétek, hogy Engem szolgáljon, és elvigye közétek utolsó akaratomat. Hosszú és szenvedésekkel teljes élet jutott osztályrészül neki, de ő ezt azért vállalta, hogy ráébredjen, ki is ő valójában és hogy benneteket segítsen.

Anna megváltott benneteket ugyanúgy, ahogy Krisztus is tette. Feláldozta magát érettetek, de én ezt az áldozatot úgy tekintettem, mint Ábrahám esetén. Neki nem a gyermekét kellett volna feláldoznia értetek, hanem önmagát. Nem volt benne egy szikrányi félelem sem, mert tudta, az ő döntésén múlik a Föld sorsa. Isten kérései és kívánságai komolyak, és Anna ezt felismerte. Olyat tett értetek, amelyet csak a fiam és Ábrahám tett a történelemben. Anna az Én védelmemet élvezi. Aki kezet emel rá, az Rám emel kezet. Ha a haja szála is görbül közöttetek, halálnak-halálával haltok. Nem lesz több Krisztus. Azt teszitek, amit Teremtő Istenetek kér és parancsol nektek.

 

 

Dél-Franciaországban

Anna: - A törzs, amelybe megszületett az ősközösség szintjén élt.

A táj erdős, ligetes kellemes környezet volt. Anna a férjével vadászni, élelmet gyűjtögetni ment. A ruhájuk állatbőrből készült. A hátára kötve vitte gyermekét. Karján a kosárba gyűjtötte az ehető növényeket, vad gyümölcsöket és gombát. A kosár már majdnem megtelt.

A gyermek jóízűen aludt, s ahogy az asszony lépkedett a kicsi feje vele együtt meg-meg billent.

Már közeledtek a táborhoz, amikor feltűnt egy őzsuta. A férfi előkapta az íját és leterítette az állatot. Amikor közelébe ért, látta, a lövés halálos volt. A vállára vette a zsákmányt és a táborba vitte.

A törzs tagjai valamennyien gazdag zsákmánnyal tértek haza.

A sámán meggyújtotta a rőzsét és a parázsnál megsütötték a pecsenyét.

Délután az asszonyok közösen indultak gyűjteni.

Az esti vacsora után a családok házaikba mentek aludni. A ház négyszögletes gödör volt, az alján jobb és baloldalon állatbőrökkel letakart fekvőhely. Az anya a gyermekével aludt, a férfi a másik oldalon. A ház tetejét gallyakkal fedték be.

Amikor elcsendesedtek a házak, az állatok előmerészkedtek a fák közül. Megnézték mi maradt a tűzhely körül.

Anna még halotta a neszeket, aztán mély álomba merült.

Reggel kiadós esőre ébredt. Kilépett az üregből, és csemetéje popsiját kitartva az esőre tisztára mosta azt.

A sivatagi vezető

Szellem: - Anna következő élete, amelyről beszélni fogok, nem messze az egyiptomi határ mellett Núbiában, annak is a sivatagi részén történt.

Anna férfiként született meg. Apjától a tisztes sivatagi vezető foglalkozást sajátította el. Ő volt korának legismertebb és köztiszteletben álló sivatagi kísérője. Az volt a feladata, hogy a sivatagon átkelő kereskedőket, szerencsevadászokat átvigye Núbia lakottabb részeibe. A feladat fárasztó volt, időigényes, és szükség volt a jó vagy inkább kiváló helyismeretre. A sivatag élőlény, aki a neki tetszőket átengedi, a neki nem tetszőket nem. Anna ebben az életében jó viszonyt alakított ki a sivatag szellemével, és az mindig segítette őt. Így válhatott korának legismertebb és legelismertebb sivatagi vezetőjévé.

Későn nősült, egy jó házból való szép, fiatal lányt vett feleségül. Megengedhette magának, mert rendes vagyont gyűjtött össze mások szolgálatából.

Az asszony szép volt és fiatal. Nem volt ínyére a magány, ezért mindig keresett magának partnert, amikor a férje úton volt. A férj nem tudta ezeket a csalásokat. Megbízott a feleségében, csakhogy hiába. Amikor rájött felesége hűtlenségére, az éppen egy adószedővel hentergett az ágyban. Éktelen haragjában megölte a férfit. Attól nem kellett tartania, hogy a szerető családja bosszút áll rajta, de az ő lelke belebetegedett a történtekbe. Nem sokkal az események után súlyosan megbetegedett és meg is halt.

A bűnhődés

Szellem: - Anna új életében nőként, egy nagyon szegény parasztcsaládban született meg. Hamar férjhez adták, nem volt még tizenhárom éves. A férfi, aki feleségül vette a fáraó építkezésein dolgozott, a gízai piramisoknál. Anna naponta vitte az ebédet, amikor a munkások ebédszünetet tartottak, mint a többi férfi asszonya.

Anna nem volt különösebben szép, de kedves jóravaló teremtés, aki hűségesen kiszolgálta a férjét.

Történt pedig, hogy Anna beteg lett és megkért valakit helyettesítse őt addig, amíg fel nem gyógyul. Az asszony addig kedveskedett a férfinak, míg az el nem csábította őt. Amikor kiderült a dolog, a férje Annát magára hagyta. Annának nem volt betevő falatja sem. A szolgálataira senki sem tartott igényt. Gyakran éhezett. Nem volt férfi a háznál, és amikor a sivatagi vihar befújta a viskóját homokkal, a kezével kaparta ki, ha lecsendesedett a szél.  Már jártányi ereje sem volt, amikor megjelent újra a férje. Magával vitte őt az új asszonyához, szolgálónak. Anna a legalantasabb munkákat végezhette el, mégsem volt becsülete. Nap mint nap megalázták, gyűlölettel vették körül. Látnia kellett férjét másik asszonyával boldogságban élni, és mindent el kellett tűrnie, hogy életben maradjon. Szomorú, kegyetlen sorsot tervezett magának a köztes létben, hogy örökre megtanulja: El kell engedni azt, aki el akar menni, és féltékenységből sem lehet elvenni mások életét.

Mezopotámiában

Anna: - Csecsemő vagyok, pólyás. Fakerekű szekéren utazom szüleimmel a határba. Apám és anyám elöl ülnek a bakon, én mögöttük vagyok, alaposan bepólyázva. Csak az arcom látszik ki. Sírok. Anyám vigasztal. A szekeret öszvér húzza.

Kiérünk a szántóföldre. A földbe gabonát vetett apám, az vízben áll.  A víz térdéig ér, a gabona sorok közti részeket ekével megműveli.

Engem a kocsin hagytak. Apám fején különös sapka van. Kicsit csúcsosan találkozik a feje tetején, a fülét szabadon hagyja és hátul a nyakáig ér.

(Sokáig hiába kerestem a történelemkönyvekben ezt a fejfedőt, aztán egyszer váratlanul a szkítákról szóló leírásban találtam meg a képét).

Amikor apám befejezi a munkát, visszazötyögünk a városba.

A házak fehérek, szűk sikátorok között haladunk. Egy ilyen kicsi fehér házban lakunk.

Kislány vagyok, kint játszom az utcán. Jönnek, mennek a katonák és a járókelők.

Nagylány vagyok. Egy katona mindig megnéz engem, aztán egyszer bejön a házba apámhoz és feleségül kér tőle.

Új házba költözöm vele. Kislányom születik. Ott élem le az életem ebben a kisvárosban.

Szellem: - Anna emlékei homályosak. A táj nagyon hasonlít Mezopotámiára, de a helyszín Alsó-Egyiptom. A város ahol él a fáraók városa Memphisz. Anna emlékei hiányosak és nem teljesek. A férfi, aki feleségül veszi a fáraó egyik testőre. Magas rangú katonatiszt, aki a feleségét bemutatja a fáraónak. Ez kötelező volt már Egyiptom korai időszakában is. Anna megtetszik a fáraónak, mert ajándékba olyan süteményt készít a látogatásra, ami nagyon ízlik az uralkodónak. Megkéri őt, hogy a nagyobb ünnepeken vegyen részt az ünnepi ételek elkészítésében. Anna ilyenkor beköltözik a palota konyhájába, süteményeket készít a fáraónak és vendégeinek. Nagyon nagy tiszteletnek örvend ezért. Amikor a katona férje elesik egy háborúban, Anna végleg a fáraó közelségében marad. A fáraó neve Kheopsz. Az emberek a történelemből a híres piramisáról ismerik.

Anna ebben az életében hétköznapi életet él, de vonzódása a jóléthez és a hatalomhoz a fáraó udvarába vonzza.

A Kárpát –medencében

Szellem: Annának nem ez az első élete a Kárpát-medencében.

Még a nagy Vízözön előtt, amikor az atlantiszi papok a Föld minden részébe elvitték egyistenhitük gondolatát, megfordult űrhajón a Kárpátok által körülölelt tartományban. Ott, ahol Anna legutolsó életében született, volt az európai szellemi központja Atlantisznak. A történészek nem tudják ezt, de Anna és néhány látó társa igen. A leletek a föld alatt kb. ötven méteres mélységben rejtőznek. Mivel a mai régészek nem vizsgálják ezeket a rétegeket, így a szemük nem vetülhet a fontos leletekre, szerencsére.

Anna paradicsomi kertjében van egy, az emberi szem számára láthatatlan piramis, egy energiaforrás, és segíti őt az emlékezésben. A piramist akkor kapta ajándékba, amikor megszületett.

Anna: - Kisgyermek vagyok. A társam szőke, kékszemű kisfiú, juhokat legeltetünk. A táj gyönyörű. Folyó mellett tágas rét, tele vadvirágokkal. A közelben zöldellő dombok.

A földvár délen van, de mi a tanyánkon kis házban élünk.

Apám megtanít agyagedényt készíteni, anyám szőni. Roppant ügyes vagyok, a társaim csodájára járnak a tudományomnak.

Feleségül megyek a szőke, kékszeműhöz. Két gyönyörű gyermekünk születik. Támadás ér bennünket. A férjem elmegy a háborúba a többiekkel, hogy ne a hatalmi központban legyenek a harcok. Én rettegve várom haza őt.

Egészségesen érkezik vissza, én boldog vagyok és az örömöm végtelen.

A forráshoz megyünk, hálát adni Istenanyának. A Földanyát imádjuk. Látom, ahogy a férjem ölébe hajtom a fejem a zöld gyepen. Végtelen öröm, boldogság és béke tölt el.

II. Ramszesz asszonya

Szellem: - Anna egy sivatagi nép gyermekeként születik újra. Apja a legtekintélyesebb király a királyok között. Két leánygyermeke van. Anna az idősebb, erősebb, talpraesettebb.

Amikor felnőnek, a húgát súlyos betegség éri. A táltos tudós papok nem tudják meggyógyítani, elküldik ezért Annát követségbe az egyiptomi fáraóhoz, hogy kérje Isteneit, gyógyítsák meg a testvérét.

Anna gazdag ajándékokkal érkezik a fáraóhoz, akinek megtetszik a szép fiatal hölgy, és asszonyává teszi. Elküldi követeit és egyik Istenét a segítséget kérő királyhoz, de a szép idegent magánál tartja. Anna nem lesz a fáraó felesége, de szépsége, kedvessége és okossága miatt megszereti őt az udvar, és velük marad. A fáraó legkedvesebb ágyasa lesz, és sok gyermeket szül II. Ramszesznek, szám szerint tizenegyet. Hosszú életet él, túléli a fáraó feleségeinek természetes életét, és azok halála után ő lesz a fáraó első asszonya.

Amikor meghal, Ramszesz elsiratja. Mint a legkedvesebb asszonyát megemlítteti a történetírókkal a róla szóló legendák között.

Amikor Anna meghal, a fáraó magához hivatja a történettudósokat, és szerelmük történetét maga mondja írásba.

A fáraónak sok ágyasa volt, de olyan kedves, mint Anna egyik, sem volt a számára.

A krétai filozófus

Az emléket először Margó által ismerte meg Anna, akihez azért ment el, mert meg akart néhány problémát érteni jelenlegi életében. Margó – látnok barátnője - felidézett olyan emlékeket, amelyek Anna számára rejtve maradtak.

Szellem: - A király maga köré gyűjtötte a tudósokat, mert tudni akarta, lehet-e embert állattal keresztezni. A tudósok többségét elborzasztotta a király „kíváncsisága”, de volt közöttük egy, aki vállalta a kísérletet. A tudós értett a mágiához, és a királynőt kérte meg, legyen a segítségére a kísérletben.

A tudós egy bikának a petéjét ültette be, az asszony méhébe. Az eredmény nem maradt el. A százharminckilencedik nap után az asszony egészséges szörnyszülöttnek adott életet.

Normális körülmények között ez nem történhetett volna meg, de a mágia segítségével igen. A királynő belehalt a szülésbe. A félig emberi, félig állati lényt nem lehetett eltitkolni. A szörnyet a Palota pincéjébe vitték és ott nevelték fel. A lénye annyira állati volt, hogy emberek között nem merték tartani. Vad volt és agresszív. Amikor nemileg érett lett, megerőszakolta a gondozóit és azután megölte. Az őrült király ezután szüzeket áldozott fel a szörnyeteg nemi vágyainak kielégítésére. Végül, ahogy a legenda mondja, Aigeusz király fia megölte a Minotauruszt. A történet az emberek körében legendává vált.

A király a tudóst, aki a szörnyű kísérletet megvalósította, száműzte egy szigetre. Száműzött oda egy másikat is, aki megtagadta Isten létezését, mert azt mondta:

- Ha ilyen szörnyűség előfordulhat a világban, akkor nincs Isten. Mert ha lenne, ezt

megakadályozta volna.

A két tudós együtt élt a szigeten, de rajtuk kívül senki sem volt ott. A sziget ellátta őket minden élelemmel és ott öregedtek meg.

Amikor az új királynak a fülébe jutott a történet híre a két száműzött tudósról, értük küldött egy gályát, és az idős embereket visszahozatta Krétára.

Házat adott nekik, szolgálókat és vagyont, hogy békésen élhessék le öreg napjaikat.

A tudósok közül Anna az volt, aki az Isten létezését megtagadta.

Újra a Kárpát – medencében

Szellem: - Kréta után Anna ismét a Kárpát-medencében születik meg egy hódító népesség tagjaként. Kislány, a király gyermeke. Még nem tölti be tizedik évét, amikor gyermekbetegségben meghal. Szülei nagy pompával egy korai halomsírba temetik el. A kővel kirakott sírgödörbe helyezik a hófehér gyolcsba burkolt testet. A ruhája is hófehér gyolcs, festett mintákkal a szegélyén. Hajában bronz hajtű, karján bronz karperecek, a ruhájában ruhatű. A sírjában két edényt helyeznek el élelemmel.

Szülei, amíg élnek siratják őt.

Homérosz

Az emlék Anna meditációjában jött elő.

Anna: - Egy tengerparti kisvárosban lakom. Apám kereskedő. Anyámmal, apámmal és kishúgommal élek együtt.

A szemben levő házban - az utca túloldalán - Homérosz lakik. A költőfejedelem már idős férfi, én az ifjúkor határán.

Gyakran meglátogatom, kedvelem Homéroszt. Hosszasan elbeszélgetek vele.

Azon a napon azt kérdezem tőle? Miért nem nősül meg, hiszen boldog lenne minden nő, akit a házába fogadna. Homérosz zavarba jön, szégyenlős, gátlásos. Egyértelmű, rá akarom sózni magam.

Dicsérem a tehetségét, a hírnevét. Elfogódva hallgatja az őszinte vallomást. Látszik, tetszik neki az udvarlásom, jólesik a hízelgés.

Megkérdezi tőlem, lennék-e a felesége? Én boldog igennel válaszolok.

Hazaküld, nehogy szájára vegyen a falu, mert nem vagyok már gyermek.

Másnap reggel korán kelek. Sürgök-forgok  a konyhában, anyám nem érti miért?

Feltűnik neki az izgágaságom, és nem érti az okát.

Majd kiugrom a bőrömből, olyan türelmetlen, vagyok. Homéroszt várom.

Anyám meg is kérdezi tőlem, mi van velem, nem ismer rám.

De én hallgatok.

Homérosz jön, zavarban van. Apámat keresi, én fülig pirulok.

Apám, anyám, a kis húgom, Homérosz és én asztalhoz ülünk.

Apám tiszteli a mestert, nem érti a helyzetet.

Homérosz előadja: Feleségül akar venni.

Apámnak leesik az álla a meglepetéstől. Megkérdezi? Jól meggondolta magát, hogy ezt a nagyszájú, cserfes, szertelen fruskát választotta feleségnek?

Homérosz pártfogásba vesz. Azt mondja apámnak: Jó, okos, kedves és szép vagyok, szeret engem és én is őt.

Apám beleegyezik a házasságunkba. Az esküvőt az egész falu kint a réten, a szabadban ünnepli.

A ház, ahol lakunk gyönyörű és a tengeröbölre néz.

Szellem: Anna és Homérosz sokáig nagy-nagy boldogságban élnek, de gyermekük nem születik. A ház hatalmas, nagy és tágas. Gyakran hívnak vendégeket magukhoz. Anna remek konyhája elbűvöli a vendégeket és szépsége is. Gyönyörű és boldog asszonnyá érik.

A gyermek nagyon hiányzik az életéből és Homérosz már öregember.

Valami távoli vidékről egy derék mesterember jön hozzájuk, mert a ház elöregedett, fel kell újítani.

A férfi, fiatal és nagyon csinos. Anna és ő egymásba szeretnek.

Homérosz rájön a csalásra, de elnézi feleségének, akit mindennél és mindenkinél jobban szeret. Csak hát fáj öreg lelkének, hogy nem lehet már fiatal.

Amikor Homérosz meghal, a rétre - ahol az esküvőjük volt – temetik el, és Anna meggyászolja a férjét. A gyászév letelte után férjhez megy az új szerelméhez. Boldogan élnek, amíg meg nem halnak, de gyermeke az új férjétől sem születik.

A kelta királynő

Anna: - Királyi lakoma. A király szerelme gyönyörű és remekül táncol. A tánc mozgása kissé mértanias, a zene hangjait sípokból és dobokból csalogatják elő a zenészek. Anna tánca könnyű légies, felszabadult és tele van különlegesen finom kézmozdulatokkal. A király elbűvölve nézi szerelmesét.

A lakoma végén hajnalban a folyóhoz mennek a szent helyre. Már kész a máglya. Anna és a király meggyújtják a szent tüzet az Isteneknek.

A király váratlanul meghal. Az asszony fájdalma végtelen.

Hajnalodik. Anna a megrakott máglyára lép fel. Keresztbe tett lábbal leül a rőzse tetejére. A kezében szent tőr. A pengét a szívébe döfi. A papok meggyújtják a tüzet és a szép test, elhamvad a lángokban. Követi kedvesét a fénybe.

 

A sámán

Szellem: - Anna valahol a mai Norvégia területén születik meg. Apja a papokhoz adja tanulni az értelmes fiúgyermeket.

A második beavatáson túladagolják neki a sámán italát. Anna beleőrül. Személyisége szétesik. Így éli le az életét tébolyultan a sámánok között.

A kelta király

Szellem: - Anna ismét a Kárpát-medencében születik meg, kedvenc rétje közelében, attól kicsit északabbra. A szülők, a király és a királyné, nagyon várják gyermekük születését. Remélik, az asszony fiúgyermeknek ad életet.

A legnagyobb meglepetésre a királynő két gyermeket szül, két fiút, akik egypetéjű ikrek. Anna az elsőszülött. Mire felnőtté érnek megtanulják a bajvívás minden fortélyát. A király és királyné korán meghalnak. A két testvér egyedül marad a hatalommal.

A törzs lányai vetélkednek az új király kezéért, de ő egy szelíd, kékszemű hölgyet választ feleségnek.

A vetélytársnő, akit a király kikosarazott erőszakossága miatt, nem törődik bele a vereségbe, és gonosz tervet eszel ki. Rábeszéli a fiatalabb testvért, ölje meg a bátyját, hogy király lehessen.

A király felismeri a veszélyt, de nem tud szót érteni a testvérével. A párbajban ő győz. Nem öli meg az öccsét, hanem megalkusznak. Testvére feleségül veszi a viszálykodó hölgyet és sok kinccsel és élelemmel megrakodva, a törzs fiatalabb tagjaival elvándorolnak nyugat felé új hazát keresni.

A kelta gyermek

Szellem: - Anna ugyanabban a királyi várban született meg, közönséges halandóként, szegény családban.

Római kereskedők jelentek meg a folyón, egyre gyakrabban és egyre többen.

A római katonák támadása a folyó felől érte őket és a túlerővel szemben alulmaradtak. A férfiak a harcokban elestek, a gyermekeket és az idős embereket megölték.

Az utolsó kelta király máglyán elégetett hamvait a legdélebbi halomsírba urnába tették és bezárták a sírt.

Miután a halottakat eltemették, a megmaradottakat, a munkaképes fiatal nőket Rómába vitték rabszolgának.

Anna tizenkét éves gyermek volt, testvére öt. Mindketten meghaltak a harcokban.

Anyjuk római családhoz került rabszolgának. Egész életében siratta övéit.

Bűnbánó Magdolna

Szellem: - Minden lélek esetében előfordulnak párhuzamos életek. Ezeknek fontos szerepe van a lélek fejlődésében. Miközben az egyik lélekrész itt van, a másik a Föld valamelyik másik részében élhet, vele párhuzamosan. Sok oka lehet annak, ha valaki párhuzamos életekben, két testben él lent a Földön.

Anna azért született Jézus születése környékén két életben is a Földre, hogy a hatalomnak való teljes kiszolgáltatottságot két helyszínen is megtapasztalhassa.

Amikor Isten Jézus alakjában a Földre jött, azt jött megtapasztalni, hol tart az emberiség a lelki fejlődésben. Hogyan tűri el egy magasabb rezgésszámú lélek közelségét.

A túl nagy különbség mindig erős irritációt vált ki. Ezért válnak szentté és vértanúkká a magas rezgésszámú lelkek a Földön.

Anna Palesztínában született meg, szegény családban. A szülei korán elhaltak, a rokonok bordélyházba adták el a gyönyörű leánygyermeket.

A bordélyházban ki kellett szolgálnia az emberek legalantasabb vágyait is. A pénzt, amit ezért a munkáért kapott, a tulajdonos élvezte. A nők, akik neki dolgoztak, csak ennivalót kaptak, hogy életben maradjanak.

Anna súlyosan megbetegedett. Hallotta, van egy gyógyító, aki a vakokat és bénákat is meggyógyítja. Nem hitt benne, de elment hozzá, amikor a Názáreti a tömegnek prédikált és tanította. Annyira megtetszett neki a beszéd, hogy a közelébe férkőzött és kérte, gyógyítsa meg őt is. A Názáreti felismerte Annában az örök nőt, és meggyógyította.

Anna olyan boldog volt, hogy velük maradt egészen Krisztus megfeszítéséig.

A zsidó papok féltették hatalmukat a csodálatos beszédű idegentől, és hiába vette fel Jézus a zsidók vallását, mint gójt számukra idegennek tekintették. Amikor a főpapok elkezdtek veszélyt látni a nép által messiásnak hitt személyben, elküldték Júdást kémkedni Jézushoz. Jézusnak nem kellett volna meghalnia, hanem le kellett volna raknia egy új kultúra alapjait, amelyben az emberek - Isten megtestesülései a Földön - új értékrend, a szeretet alapján alkotnak közösséget. De a hitványság még oly nagy volt akkor, hogy a kísérlet Jézus halálával végződött. Jézus nem volt zsidó és nem voltak azok a szülei sem, hanem a mágus törzs tagjai, akik egy zsidó állam keretei között éltek. Az állam kötelezően előírta a zsidó vallásgyakorlatot a gójoknak is. Ennek ellenére másodrendű polgárként kezelte őket.

A zsidóság hitt saját kiválasztottságában és nem tudta azt, Isten szemében mindenki egyenlő. A népek nem azért különböznek egymástól, mert értékesebbek vagy kevésbé értékesek, hanem azért, mert a Föld nevű bolygó különböző szervei. Ennek megfelelően különböző funkciókat látnak el, mint a szervek és működések a fizikai testben.

A római katonák azért pusztították el Jeruzsálemet és a Jeruzsálemi templomot, mert a zsidó nép nem akarta betölteni a Földön rendelt feladatát, hanem visszaélt azzal.

Az értelemnek igaz, hogy vezetnie kell, de nem öncélúan. A Szellemi Dimenziók mindig gondoskodni fognak arról, hogy minden nép betöltse és betölthesse saját hivatását. Attól, hogy ti nem láttok bennünket, mi még láthatunk benneteket. Látunk is.

A mágus törzs a legmagasabb rendű tudás hordozója volt akkor is, most is. A zsidók csak a praktikus tudásé. De ez nem jogosította fel őket, hogy más kárára éljenek.

Amikor Jézust keresztre feszítették, követőit is üldözni kezdték. Mária és Magdolna Rómába ment, hogy panaszt tegyen a cézárnál. A többit tudhatjátok a történelemkönyveitekből.

Az igazi jézusi tanokat a péteri irányzat vitte tovább. Pál azonban már zsidó érdekeket szolgált, és a hatalom irányába vitte el a kereszténységet. Abban bíztak, hogy felszabadulnak, és a számukra szokásos módon átveszik a birodalom irányítását. Ez részben sikerült is. Az a magatartásuk, hogy másoknál felsőbbrendűeknek hiszik magukat, megakadályozta őket hosszú évszázadokra abban, hogy ezt az álmukat beteljesítsék.

A keleten tanító és prédikáló apostolok lassan kihaltak, de az a szellemiség, amit Jézus maga után hagyott tovább élt. Rómában viszont később a hatalomhoz igazodó, majd a hatalmat birtokló vallási irányzat jött létre, amely a mai napig meghatározza a kereszténységet.

Jézus, mielőtt meghalt, belelátott a jövőbe. Látta, tiszta eszméi hogyan futnak zsákutcába halála után.

Akté

Szellem: - Anna a római birodalom görög provinciájában, Korinthoszban született újra. Apja jómódú kereskedő volt. Hajói távoli vidékekre jártak áruért és a telhetetlen római császárok birodalmi székhelyére, Rómába szállították áruikat. Egy tengeri viharban elpusztult a kereskedelmi flotta egy része, így Anna apjának hajói is.

Nem tudta befizetni a rá kirótt adót. Kölcsönöket kellett felvennie. A hitelezők hiába várták a törlesztést, az apa tönkrement. Akkor a legnagyobb bűnt követte el, amit egy apa tehet. Eladta gyönyörű leánygyermekét egy római rabszolga-kereskedőnek. Tudta, sosem lesz elegendő pénze arra, hogy kiváltsa.

A rabszolgapiacon Annát egy jómódú, gazdag katonatiszt vásárolta meg. Néróval, a császárral előfordult néha, hogy tisztjei házában rendezett irodalmi esteket. Itt látta meg Aktét, akit azonnal elkért a tisztjétől.

Akté szép volt, tiszta és intelligens. A császár hatalma kezdetén még vonzó férfi volt. A birodalom polgárai Istenként tisztelték császáraikat, mert azt tanították nekik, hogy a császárok Istenek. Ezt Akté is elhitte. Aztán látta Istenét lezülleni. Rájött, hogy a cézár közönséges halandó, aki a hatalom mámorában minden mértéket elveszített, és látta előre Néró szomorú sorsát. Ha Néró feleségül veszi Aktét, lehetett volna belőle akár jó uralkodó is, de Néró nem ezt az utat választotta.

Amikor Nérót megölték, Akté volt az egyetlen, aki az embert eltemette.

Dumas a nagy francia író, látó volt. Amikor a francia forradalom idején találkozik Annával, a párizsi zöldségárusnőben felismeri Aktét, Néró kedvesét. Regényben örökítette meg a történetet.

Anna emlékei: - Görögországban élek apámmal és két fiútestvéremmel.

Apám kereskedő, tönkremegy. Elad rabszolgának. Engem a katonák Rómába visznek.

Gyönyörű palotában élek. Néró jön, hosszasan elbeszélgetünk. Ismerősnek tűnik, mintha már találkoztam volna vele valahol máshol, régebben.

Nagyképű, gőgös, sugárzik belőle a felsőbbrendűség tudata.

Dühös. Az anyja feleségül akar vetetni vele egy nőt, akit nem szeret. Fél a házasságtól. Most akarják bemutatni neki a hölgyet. A beszélgetés után elmegy.

Magamhoz hivatom a jósnőmet. Elmondja nekem, más életeimben már ismertem Nérót.

Elbeszélgetünk, aztán ő is elmegy.

Néró visszajön, dühös és bánatos. Nem tetszik neki a kiszemelt hölgy. Velem tölti az éjszakát.

- Szülj nekem egy szép, szőke kékszemű gyermeket! – mondja.

Másnap van az esküvője.

A cirkuszban vagyunk. Az egyik gladiátorban a testvéremre ismerek. Néró kegyelmet ad neki, hozzám költözik a palotába.

Éjszaka rátörnek a házra a katonák. Én úgy tudom, megölik. Siratom Nérót és zokogok.

Szellem: - Amikor Néró meghal, Akté kikerül a palotából. A nép szereti, és egy szegény család befogadja őt. A háziak titokban keresztények, Aktét is megkereszteli Péter, aki tanítja őket. Az apostol nem ismeri fel Aktéban Mária Magdolnát.

Akté nem él hosszú életet, szeretett Nérója után néhány évvel meghal.

Anna fiútestvérével ebben az utolsó életében találkozik újra. Ő a nagy elszalasztott szerelem. Amikor Néró meghal, Akté fivére megint rabszolga lesz. Egy gonosz római házaspár birtokába kerül. Éheztetik és ütlegelik, de a szépsége felkelti a feleség érdeklődését, el akarja csábítani. A fiú nem áll kötélnek, ezért a feleség bepanaszolja hazug váddal a férjénél. Az kegyetlen kínok között megöleti Anna testvérét.

Anna ebben az utolsó életében az anyósa és apósa személyében találkozik újra testvére gyilkosaival, akik ebben az életükben sem viseltetnek részvétettel senki iránt, csak maguknak élnek, és csak magukkal törődnek.

Annának az a nehéz feladat jut, hogy meg tudjon bocsátani ezeknek a fejletlen lelkeknek. A feladat csak részben sikerül Annának, így a következő földi életére átviszi karmikus adósságának a felét.

Attila felesége

Szellem: - Amikor a hun Attila megszületett, senki sem gondolta volna, még a saját környezetében sem, hogy a leendő világhódító született le a Földre.

Attila gyermekkora boldog és derűs volt, mint minden gyermeké a hunok között.

Harci játékokat játszhatott és elsajátíthatta a hun harcmodor minden fortélyát. Amikor felnőtté érett, természetes volt számára, hogy gyermekkori szerelmét, akit ő Rékucinak becézett veszi feleségül, de a boldogság nem tartott sokáig.

A testvérek közötti feszültséget, a két természet közötti különbség okozta. Buda megfontolt volt és józan, higgadt és kissé rideg. Attila melegszívű, szenvedélyes és szertelen.

Attilának megszülettek a fiai és ez arra sarkallta őt, hogy a hatalmat megszerezze bátyjától, mert attól tartott, Buda sohasem indul el a rómaiak ellen világhódító háborúba.

Buda azért küldte Attilát Rómába tanulni, hogy barátságban és békében élhessen ezzel a hatalmas birodalommal. Nem volt ínyére a háború. Neki is voltak gyermekei, de a békés nyugodt életet jobban kedvelte, mint a háborúságot.

Amikor Attila visszatért Rómából, kiújultak közöttük a konfliktusok, és Attila felpaprikázta a többieket egy hódító háborúra.

Buda ellenállt, de a háború hívei erősebbnek bizonyultak, és legyőzték az ellentábor híveit. Buda, a testvér elesett a harcokban, és nem volt többé fék a háború előtt.

A történelemkönyvek hamisan nevezik Attilát Buda gyilkosának, de kétségtelenül ő robbantotta ki a harcot, amely Buda halálával végződött.

Réka meghal. Attilának már nincs oka maradni, elindul egy kegyetlen és véres háborúba, amelyben nincs győztes, csak vesztesek.

Amikor visszatér, új feleségnek valót hoz magával. Nem tudja, hogy a hölgy Róma kémje, és az életére fog törni. A többit már tudjátok.

Anna ebben az életében azt a feladatot kapta, egyengesse az útját egy világhódítónak, de az ő szerénysége és szelídsége megakadályozta abban, hogy szükség esetén visszafogja Attila gyeplőjét. Amikor Réka meghal, sok gyermeket hagy Attilának örökösként az első házasságából. Attila Réka halála után, mint vezér, már tarthat ágyasokat is, de ezekben nem leli örömét. Hiányzik belőlük az az odaadó őszinte szeretet, amelyet Rékától kapott.

A germán Ildikó szép, de rideg és gyűlöli Attilát, aki megölte a szüleit. Hosszú évekig készülődik a bosszúra, amely Attila életét végzetessé teszi.

Attila személyét azért kapta a világ, hogy benne megtestesüljön a legnagyobb uralkodók minden erénye. Rómát azért kellett volna leigáznia, mert a züllött római társadalom még sokáig elvegetált volna, másokon élősködve, ha Attila nem vet ennek véget.

Bár Attila elbukott, amíg élt, sikerült annyira meggyengítenie a római birodalmat, hogy annak már elég volt egy szellő is, hogy összeomoljon.

Anna nemcsak első feleségként volt jelen Attila életében. Halála után nem sokkal újjászületik, a mari ágyasának gyermekeként. Amikor Attila újra nősül, a fiú már majdnem felnőtt és távol az udvartól találja őt a szomorú hír. Társaival keletre indul és nem tér vissza többé a Kárpát- medencébe. Ordoszban újjászervezi a sámánok képzését, mert hisz abban, feltámad még az a birodalom, amelyről apja álmodott.

Az indiai gyermek

Szellem: - Amikor Anna újraszületik, Indiában, szegény emberek gyermekeként jön a világra.

A szülők, pénzük nem lévén, eladják gyermekeiket arab kereskedőknek, akik India gyermekeit a távoli Arábia rabszolga piacaira viszik.

Annát jómódú kereskedő vásárolja meg, a kora tizenkét év. Mire átutazzák a sok-sok országot, két év is eltelik, és Anna gyönyörű fiatal lánnyá változik.

A kereskedő már nem fiatal, pénze is van elég, elhatározza, nem adja el a lányt, hanem hazaviszi, és feleségül kéri.

Anna nagyszerűen kiszolgálja őt végig az úton. Szerénysége, kedvessége annyira megejti a kereskedőt, hogy beleszeret.

A ház, ahol lakik tágas, tele van szolgákkal és rabszolgákkal. A haza érkező gazda fürdőt rendel. Amikor Annát megfürdeti a szolgahad és felöltözteti, megkéri a kezét.

Anna megszerette az öregedő embert és nincs ellenére a házasság, bár álmában sem gondolt volna arra, feleségnek vették meg és nem szolgának.

Négy gyermeket szül férjének, amikor arab hordák rájuk támadnak. A többiek muszlimoknak nevezik őket. Harciasak vérszomjasak. Egy új vallás nevében ölnek, mészárolnak le másokat. Mindenki otthon van, amikor a katonák betörik a kaput és felkoncolják a kisváros békés lakóit. Azután fosztogatnak és rabolnak.

Anna az érem másik oldalán ismeri meg, milyen az, amikor a békét a háború váltja fel, és az emberi élet nem ér semmit.

A tibeti láma tanítványa

Szellem: - Anna a köztes létben elhatározza, olyan életet választ, amely közelebb viszi őt Istenhez. Tibetben születik meg fiúként, a szülei jómódú kereskedők. A család nagy, ő a legutolsó, a legkedvesebb gyermek, ezért úgy döntenek, papi pályára adják. Még nincs négy éves, amikor a szülei elviszik a lámakolostorba.

A lámák szigorú önmegtartóztató életet élnek. Neki nincs ínyére a szigorú kolostori élet. Nem jeleskedik a tanulásban, nem elég szorgalmas és figyelmes. A tanítója tudja, sosem lesz belőle tisztességes lámapap, ezért tizennégy éves korában kicsapja a kolostorból. A fiú szégyell szüleihez visszamenni, ezért csavarogni kezd. Elszegődik egy kereskedőhöz, aki szívesen megtanítja őt a tudományára. A kamasz hamarosan ügyesebb lesz, mint a mestere.

Önállósítja magát, bejárja az akkori India nagy részét, eljut Arábiába is. Kínát is megismeri, és hatalmas tudást gyűjt össze az akkori Föld látnivalóiról. Az Altájban, a mongolok között és a Földközi-tenger sok táján is megfordul. Mint kereskedő eljut a Fekete-tenger északi oldalán élő törzsekhez. Amikor megöregszik, Indiában telepszik le, és leírja ezeket az élményeket. Mint híres világutazó terjesztik a könyveit. Még ma is vannak olyan könyvtárak keleten, ahol eredetiben fellelhetők ezek a könyvek. Anna igencsak meglepődne, ha egyszer valaki a kezébe adná valamelyik művét.

A honfoglalás

Szellem: - Amikor Anna ismét a hun népek között találja magát, férfi és a mágusok törzsének gyermeke. A papi kaszt, amelynek tagja lesz, ismeri több ezer éves történelmét, és mint írástudók aranylemezeken őrzik a rovásírással rótt szövegeket. A történelmet Atlantiszig és még annál korábbi időkig ismerik. A nép számára közérthető kozmológiákat birtokolnak. Számon tartják a törzsek legjelesebb tagjainak emlékét. A gyermekek, hetedíziglen ismerik származásukat. A törzsek a gyermekeket meséken és dalokon keresztül tanítják a bölcsességre. Mindenki annyit birtokol, amennyit a törzsi erkölcs előír. A titkos tudás apáról fiúra száll, és mindig van, aki átadja az új nemzedékeknek az ismereteket. A táltos papok belső látással bírnak, és az akkori birodalom minden közösségével kapcsolatba tudnak lépni.

Az avarok segítségkérése eljut a mágus fejedelemhez, és segítségére siet a rokon népeknek. Minden oldalról ellenséges gyűrű veszi őket körül, a szövetség élet-halál kérdése.

Megszervezik a honfoglalást, amely nem menekülő népek szervezetlen vesszőfutása, hanem egy jól szervezett társadalom új honfoglalása, amelyet a szükség kényszerít ki.

A fejedelem az új hazában újjá szervezi a törzseket, és lerakja a közösség életben maradásának alapjait.

Az árnyékos oldal

Szellem: - Aki a fénybe lép, annak meg kell tapasztalni az árnyékot is. Anna következő élete, nem azért taszítja őt a porba, mert ezt érdemli meg, hanem azért, hogy az érem másik oldalán is tapasztalatokat gyűjtsön. Minél jobban kilépsz a földi életedben a fénybe, annál inkább osztályrészedül jut az árnyék. Így valósítod meg magadban az egyensúlyt.

Anna Spanyolországban születik meg, az inkvizíció korában. Szülei mélyen vallásos polgárok, de nem túl jómódúak. Annát hozzá erőltetik egy nála jóval idősebb, de gazdag férfihoz. A házasságban nem születik gyermeke és Anna fél, a férje ezért elcsapja őt a háztól. Mindig sikerül a lehetetlen. Bármennyi szeretője van a férjének - Anna már elmúlik negyven éves is -, a férfi még mindig mellette marad. Akkor azonban jön egy csinos fiatal nő, aki igazi veszélyt jelent Annának, mert a férje láthatóan beleszeret. Anna gonosz tervet eszel ki. Megmérgezi férjét mielőtt az elhagyná, és örökli annak vagyonát.

Süteményt készít, amelybe halálos mérget kever, azt megeteti a gyanútlan férfival.

Szép temetést rendez, illően elsiratja. Gyászában osztozik a kisváros.

Az özvegy egyre népszerűbb lesz. Már nincs akadálya, hogy a gyógynövényekkel kapcsolatos tudását kamatoztassa, és gyakran hívják bábának is a szülésekhez.

Jól ismeri a családok életét, tudja hol részeges a férj, hol szenved fiatalasszony idős férfi mellett, és a férjével megszerzett tapasztalatait elkezdi kamatoztatni.

Először egy részeges férjet segít eltenni láb alól, aztán másokat is. Hozzá fordulnak segítségért a megcsalt asszonyok, és ő segít, ha az örökös nem tudja kivárni az örökségét.

Minden vasárnap gyón és áldozik, de a gyónásából kifelejti ezeket a vétkeket. Úgy gondolja, magánügy, amelyet úgysem értenének meg a papok.

Mire hetvenöt éves lesz, negyvenkét ember halála terheli a lelkét.

Áldozatait meghívja vacsorára, aztán olyan szereket kever az ételeikbe, amelyektől néhány óra múlva rosszul lesznek és meghalnak.

Az utolsó esetben, amikor végzetes hiba csúszik a számításába, a páciens már a lakásán lesz rosszul. Haldoklik, amikor megjön az orvos. Az orvos felfedezi a mérgezési tüneteket és jelenti az inkvizíciónak. Annát egy olyan fiatalember kíséri börtönbe, akit a világra segített. Hiába minden szemrehányás, nem hagyja megszökni, hiszen tudja, milyen vétkek terhelik az idős asszony lelkét.

A börtönben kínvallatásnak vetik alá, és Anna megtörik a fájdalmas tortúra alatt. Bevallja bűneit.

Hatalmas máglyát raknak a Főtéren, és szénné égetik a testét.

Olyan gyűlölet jut osztályrészéül ebben az életében, mint amekkora dicsőség korábban.

A boszorkány

Szellem: - Következő életében az előző életében gyűjtött tapasztalat és emlék az emberek iránti ellenszenvében, gyűlöletében nyilvánul meg.

Sámán családba születik, ahol a tudás apáról-fiúra, anyáról-leánygyermekre száll.

Anna könnyen és gyorsan tanul. Megtanul manipulálni másokat. A közösségben rossz híre van, és ő ezt a félelmet még fokozza is az emberekben. A szemmel verés nem okoz számára megoldhatatlan feladatot, és szívesebben árt, mint használ. Pontosan ismeri az átok súlyát. Jó pénzért szívesen él ezekkel az eszközökkel.

Tudja, a király rendeletet hozott, mi szerint „boszorkányok pedig nincsenek”.

Sorsát azonban el nem kerülheti. Mielőtt a királyi törvényt az inkvizíció komolyan venné, a gyakorlatba átültetné, Annát bíróság elé idézik, és tetteiért máglyára küldik.

Az utolsó boszorkányok között hal máglyahalált.

Mongolok között

Szellem: - Anna a mai Szibéria dél-keleti sztyeppéin született meg a mari törzs tagjaként. Apja a törzs vezetője volt. Békességben éltek a környezetükkel addig, míg a mongol kán, Dzsingisz, el nem indult hadjáratára, hogy maga alá gyűrje az akkori világot. A törzsek szövetségét és hozzájárulását a hadjárathoz, ha kellett, erőszakkal teremtette meg. Nagy birodalmat akart, amely magába foglalta az akkor ismert világ területét.

Dzsingisz Isteni parancsra cselekedett, nem önszántából. A világ urának az volt a feladata, a lezüllött perzsa birodalmat annyira meggyengítse, hogy ne tudja többé igába hajtani a birodalomhoz tartozó népeket. Dzsingisz kán feladata az volt, hogy a szolgaságból felszabadítsa a népeket. Hordái végig dúlták az országokat és népeket. Akik ellenálltak, azoknak két évszázad is kellett, mire kiheverték a mongolok okozta óriási sebeket.

Dzsingisz kán kegyetlensége közismert volt. Rabszolgasorsából táplálkozott. Gyermekkorában eladták őt a szülei rabszolgának. Az ebből származó lelki sérüléseket soha nem heverte ki. Amikor ölt, olyan gátlás nélkül tette, mintha ajándékot adott volna a halálba menőnek. Birodalma az erőszakra épült, nem is tarthatott örökké. Akik megismerkedtek a mongolok kegyetlenségeivel, azok képet kaphattak vezetőjük elembertelenedett személyiségéről.

Anna a törzs vezetőjének szeretetben felnőtt leánygyermeke volt. Mivel a törzs nem óhajtotta a kán uralmát, ellenállt a betörő mongol hordáknak.

Dzsingisz kán a harcokban megölte Anna szüleit. Őt magát fogságba vetette.

Annyira megszerette a szókimondó őszinte lányt, hogy hamarosan feleségül vette.

A hatalom és a társadalmi elvárás kötelezővé tette számára, hogy más törzsek leányait is feleségül vegye, de szerelmet egyedül első asszonya iránt érzett csak, és hadjárataira mindenhová magával vitte.

A szeretet nem akadályozta meg abban, hogy ha úgy volt kedve, kegyetlenkedjen Annával is. Anna egyetlen leánygyermeket szült a férjének, s így az nem örökölhette apjának a rangját.

Anna jó és hűséges felesége volt a kánnak, de soha nem rejtette véka alá a véleményét. A kán bár örült az asszony végtelen őszinteségének - mert a talpnyalók között csak az ő tiszta és igaz véleményére számíthatott -, mégis gyakran verte őt, ugyanezért.

Anna az embertelen bánásmódba belebetegedett és fiatalon meghalt.

A kán hiába siratta szeretett asszonyát, már nem hozhatta vissza az élők sorába.

Ezután minden öröme leánygyermekének kislánya lett, aki nagyon hasonlított meghalt asszonyára.

A mongol történetírók följegyezték Dzsingisz végtelen rajongását, amely szeretett asszonyához fűzte. 

PÁRHUZAMOS ÉLETEK

Szellem: - Anna a következő századokban, több párhuzamos életet él. Férfi, miközben nő is másvalahol.

Aragónia királynéja

Szellem: - Anna királyi családba születik. Élete a jólét és a vallási szigor jegyében telik.

Már gyermekkorában eljegyzik a leendő trónörökössel - II. Fülöppel -, és nincs abban semmi meglepő, hogy a leendő király feleségül kéri.

Az esküvő hatalmas pompával és lakomával zajlik. Anna, bár nem szereti a jelöltet, társadalmi kötelezettségével tisztában van.

Amikor férje megörökli a trónt, részese lesz a király és királynő avatásának. Fontos szerepet tanul, az uralkodás minden fortélyát.

Jó királyné, a népe szereti, és szereti a fiatal királyt is. Amikor Fülöp háborúba indul, a nemesség, a lovagok és a nép hűségesen követi őt.

Fülöp a Szent földre megy, hogy a muszlim hordáktól megmentse Krisztusa földjét. Hatalmas hajóhaddal vonulnak el.

A királynéra hárul az ország vezetésének minden gondja, és a trónörökösök nevelése is.

Anna helytáll. A vereség hírével érkező király csak hálát rebeghet asszonyának.

Hosszú idő kell, néhány év, amíg a király sebeiből és betegségéből felépül. Újra úgy határoz, hadaival Krisztusa földjére siet.

Mire visszatér a csatából, halálosan beteg. A régensi feladatokat asszonyára bízza.

A megözvegyült királyné addig viseli a trón terheit, amíg fia felnőtté nem érik, és le nem veszi a hatalom minden terhét az asszony válláról.

Népétől szeretve, tisztelve és becsülve hal meg idős korában, elözvegyülten.

Dél – Amerikában

Szellem: - A történet az inkák földjére viszi Annát. A spanyol életével párhuzamosan lelke majdnem azonos időben, megszületik az inkák földjén is.

A történetben nincs semmi meglepő, hiszen a fény árnyékkal jár karöltve és Anna ebben az életében ismét áldozat lesz, az inka Istenek oltárán.

Szülei inka parasztok, a paraszti élet megannyi szépségével és nehézségével. A távoli hatalmi központ felügyelőkön keresztül tartja a néppel a kapcsolatot. Nem kérnek több adót, mint amennyit a nép a feleslegéből valóban adni tud. A hatalom szigora itt nem a nép mértéktelen kizsákmányolásán alapul, hanem ama vallási szigorban, amely előírja a legszebb gyermekek áldozati szerepét.

A Napistennek hozott áldozat olyan, mint az adó. Nem maradhat el. Nem jár érte jutalom, sem dicséret. Csak büntetés, ha a szülő el akarja rejteni legszebb gyermekét a hatalom képviselői elöl.

Anna gyönyörű gyermek. Ezt mindenki tudja, csak ő nem. Nem készül isteni feladatra, nem készül az áldozat szerepére. Váratlanul és hívatlanul szólítja magához a hatalom. Erre ő nem készült fel. Amikor a végtelennek tűnő úton halad végzete felé, eszébe jut életének minden kedves emléke, ahogyan a szüleitől elrabolták. A játszótársak, akiket szeretett és minden, ami addigi életét jelentette.

A fővárosba érkezve elcsodálkozott az épületek hatalmas pompáján, az utak végtelenjén, az emberek közömbösségén, akik utolsó útjára kísérték.

Szemtől szembe látta a tudós papokat, akik félelem és részvét nélkül áldozták fel népük legjavát a kegyetlen és vérszomjas Istenük oltárán.

Amikor az áldozati oszlophoz kísérték és bekötötték a szemét, már nem volt benne félelem. Csak túl akart lenni az egészen.

Köztes létben

Szellem: - Annát vonzotta a város, felkeltette a kíváncsiságát az a hely, ahol meghalt és látta a testét véresen, kitépett szívvel, ahogyan a keselyűknek dobták a tetemét a papok szolgái.

A város számára elképzelhetetlenül nagy volt és díszes. Végigjárta a templomok lépcsős belsejét és bárhova gondolt, azonnal ott termett. Élvezte ezt a furcsa lebegést és össze-vissza kószált a városban. De hiába szólította meg az embereket, azok nem válaszoltak a kérdéseire. Nem látták őt, pedig ő tisztán látta azokat. Nem válaszoltak a kérdéseire, pedig ő hallotta miről beszélgetnek. Aztán sok idő múlva találkozott egy öreg pappal, aki megkérdezte tőle?

-          Te miért vagy még itt? Miért nem mentél fel a többiekkel Napistenhez?

Anna nem értette a kérdést. Hova kellene mennie? Kihez és miért? Ő legszívesebben a szüleihez ment volna haza. És abban a pillanatban már ott is volt a szülői házban. Látta, ahogy öreg szülei siratják őt, egyetlen gyönyörű gyermeküket. Anna velük maradt. Próbálta vigasztalni őket, de azok nem értették a szavait. Körüljárta a falut, de az emberek nem köszöntötték őt úgy, mint régen. Közömbösen mentek el mellette a barátai, kedves játszótársai. Hiába szólította őket, nem játszottak többé vele.

Végtelenül magányosnak és elhagyatottnak érezte magát és így gondolkodott:

                                  

-          Ki lehet az a Napisten, akinek feláldozták őt az övéi? Ő miért nem találkozott vele?

Akkor számára láthatóvá kezdett válni valami nagy-nagy fényesség, aki magához hívta:

-          Gyere bátran, ne félj, ne legyen benned félelem! Nem vagyok gonosz és vérszomjas, csak az emberek hisznek annak. Gyere, letörlöm a könnyeidet és begyógyítom a sebeidet. Gyere hozzám! Nálam békét, nyugalmat és szeretetet találsz.

Anna elindult a fény felé. A fény mögött lények voltak, akiknek különös szárnyuk volt a hátukon, mint a madaraknak. Anna nem látott még ilyet. Amikor hozzájuk ért és megérintették őt, valami végtelen szeretetet, örömet és boldogságot élt át, amit a Földön soha nem érzett azelőtt.

Olyan helyre vezették, ahol már mások is voltak. Azok közé, akik vele együtt haltak meg. Aztán egy fehér ruhás férfi beszélni kezdett hozzájuk, és ő ámulva hallgatta a szavait. A Földről beszélt, a földi civilizációkról és arról, hogy nemsokára véget ér a Földön az inkák szenvedése, mert nemsokára szinte valamennyien közöttük lesznek.

Anna ámulattal hallgatta a szavakat. Derengeni kezdett neki valami, hogy ő már járt itt, és egyre ismerősebb lett a hely, és mindazok, akikkel akkor együtt volt.

Aztán találkozott ismerősökkel, akiket felismert és tudta, más életei is voltak már a Földön és más életeiben is találkozott már ugyanazokkal a lelkekkel.

Öröm és boldogság töltötte el, mert érezte: hazatalált övéihez.

A gyermek

Szellem: - Anna visszatért a Kárpát-medencébe abba a kis faluba, amelynek területén már korábbi életeiben megfordult.

Sovány beteges gyermekként született meg. A szülei tudták, gyermekük nem lesz hosszú életű. A szülök szegények és nyomorultak voltak, gyakran a betevő falat is hiányzott a házból. A szegénység együtt járt a gyakori veszekedésekkel, a családban sohasem volt béke. Amikor Anna meghalt, a szülei - ahogy illik - a kis templom melletti temetőbe földelték el.

Tél volt és hideg, még virág sem jutott a sírjára.

Seherezádé

Szellem: - Belső-Ázsia kis országában élt egy gyönyörű gyermek. Szépségének híre messze földre eljutott. Amikor II. Szulejmán háremébe gyűjtötték a szüzeket, a szultán elküldte követeit, vásárolják meg Seherezádét a számára.

Az alku megköttetett, és a kereskedők egyenesen a szultánhoz vitték Annát.

Sok szép nő volt a szultáni háremben, de Seherezádé szépsége felülmúlta valamennyit. Amikor bekerült az asszonyok közösségébe, azok megtanították őt táncolni. Anna tánca olyan varázslatosan szép volt, hogy a szultán azután már csak Seherezádé táncában akart gyönyörködni.  Az asszonyok megtanították őt törökösen öltözködni, és a legszebb ruhákat ölthette magára, amikor csak akarta. A szultán annyira szerette kedvesét, hogy amikor hadjáratba indult, Seherezádét is magával vitte.

Így jutottak el arra a Földre, amelyen Seherezádé, már korábbi életeiben élt. De a lánynak nem volt ismerős a táj és a nép sem, amelyhez pedig korábban sok szállal kötődött.

Történt pedig, hogy egy falu mellett haladva Anna sírásra lett figyelmes. A nép az utcán tolongott, mert a katonák összefogdosták a lányokat, és rabláncra fűzték. Az öregeket és gyermekeket pedig megölték. Mindenkit elfogtak, mert akkor nem minden falu tudta, milyen veszedelem közeledik feléjük, vagy ha tudta is, már nem tudott elmenekülni a baj elől.

Az idegen hadsereg a legnagyobb dologidőben tört rájuk.

A falu közepén egy kicsiny templom volt. Anna engedélyt kért a szultántól, hogy betérhessen az épületbe. Amikor belépett, úgy érezte, ismerős ez a hely, ahol van és a kép az oltár fölött a falon. Megkövülten nézte az alakokat. Elméjébe tódultak képek, régi életeinek emlékei. Akkora szomorúság tört rá, hogy sírni kezdett. Nem tudta az okát, miért sír, csak záporoztak a könnyei. Végül a szultán megunva a várakozást, maga is a szentélybe lépett. Elámult azon, amit akkor ott látott. Anna a képpel, a képen látható alakokkal beszélgetett. Nem értette a beszéd tartalmát, mert nem az ő nyelvén beszélgettek, hanem egy különös, furcsa, kissé férfias nyelven.

Sokáig várakozott ott, aztán amikor Anna befejezte a beszélgetést és a szultán látta, hogy kedvese megnyugodott, ismét útra keltek.

Szulejmán hiába faggatta a történtekről, nem árult el a beszélgetésből semmit.

Seherezádé megváltozott a történtek után. Gyakran volt szomorú, zárkózott és kedvetlen.

Mire hazaértek a hadjáratból Seherezádé súlyosan beteg lett és nemsokára meghalt.

A szultán sehogy sem tudta elfelejteni gyönyörű kedvesét. Hiába voltak szebbnél-szebb nők a háremében, Seherezádét elfelejteni sohasem tudta.

IV. Henrik udvarában

Anna: - Az angol királyi udvarban vagyok. A király IV. Henrik. Apám a gondjaira bízott, amikor meghalt.

Henrik belém szeretett abban a pillanatban, amikor meglátott. A serdülőkor és ifjúkor határán kerültem a házhoz.

Éjszaka van és a király az ágyamban. Szenvedélyesen szeretkezünk. A rejtekajtón jött be hozzám, amely a falikárpitban titkosan nyílik. A rejtett folyosó a király hálószobájába vezet. Minden este meglátogat engem.

A királyné féltékeny és dühös. Közli velem, el kell hagynom a házat.

Lord Taylor magas, karcsú, szőke, kékszemű csinos fiatalember. A királyné közli velem a király elhatározását.  Férjhez kell mennem a lordhoz.

Hatalmas ládát telepakolnak kincsekkel. Ez a hozományom.

A vár, ahová költözöm, nagy és tágas, hatalmas kerttel.

Lord Taylor szép, szőke, csinos, magabiztos hölggyel érkezik meg a szobába, ahol úti ruhában várok rá. Vidámak, felszabadultak.

A kezével megfogja az állam, kacér megjegyzést tesz rám.

Leendő anyósom kemény, rideg, rosszindulatú asszony.  Azt mondja:

- A király kedvence voltál. Remélem, jó felesége leszel a fiamnak!

Az esküvőn nincs jelen a király. A vendégek összesúgnak a hátam mögött, megjegyzéseket tesznek rám, de én nem törődöm velük.

Szomorú vagyok és boldogtalan. Mindenki tudja, Lord Taylor a király parancsára és a hozományért vett feleségül.

Öt fiúgyermeket szülök. Tudom, az első fiam a király gyermeke.

Évek múlnak el. Éjszaka van. Felzörgetik a házat. A kezemben égő gyertyával megyek ki a folyosóra. Hírnök jön és közli:

-          Meghalt a király.

Jean D’Arc

Szellem: - Annának ez az élete ismert az emberek előtt.

Amikor barátaival Franciaországba érkezett egy külföldi tanulmányútra, annak a kastélynak a szállodájában szálltak meg, amelynek börtönében raboskodott, miután fogságba vetették. Amikor az épület falán meglátta felírva a nevet, Anna úgy érezte, szíven ütötte őt valami különös érzés, amelynek nem tudta az okát.

Anna Jean D’Arc életében azt a feladatot kapta, vessen véget egy öldöklő háborúnak, amely értelmetlenül az emberek között dúlt száz éve.

A feladatot és az információkat a Szellemi Dimenziókból kapta, akik közvetlenül segítették őt. Jean D’Arc nem skizofrén volt, hanem tisztán halló. A hangok vezették őt a sikeres csatákban. A Szellemi Dimenziókból hangokon keresztül segítették őt hazája felszabadításában az angol iga alól.

A király és környezete irigy lett a lány népszerűségére és féltette tőle a hatalmát, ezért veszejtették el őt.

Anna társaival végigjárta azokat a tájakat, ahol seregével a győztes hadjáratban megfordult, és ahol máglyahalált halt, de ennek az életnek az emléke, akkor még nem tört a felszínre, Anna még nem tudott róla.

A párbaj

Szellem: - Anna gazdag francia nemesi családba születik, férfiként. A szülei korán elhalnak, maga vezeti a nemesi birtokot. Szereti a lovakat, kiváló lovas és a hölgyek kedvence.

Párizsba megy, itt találkozik először a szerelemmel. Beleszeret egy szép és vonzó asszonyba, akinek a férje a király környezetében magas rangú hivatalt tölt be.

A férj váratlanul érkezik haza, és ágyban találja feleségét a vonzó idegennel. Sérti a hiúságát, de úgy tesz, mintha nem venné észre a történteket.

A férfit meghívja egy bálba, ahol vitát provokál, és párbajra hívja ellenfelét.

A párbajban megöli őt.

Az ír szabadságharcos

Szellem: - Anna ír királyi család sarja. Nemes szívű, önzetlen és szabadságszerető. Azokhoz a férfiakhoz tartozik, akik nem törődnek bele az angol hatalom szolgaságába és önként áll be a szabadságharcosok titkos szervezetébe.

Az angolok a csoportot leleplezik. Kémeik mindenhol ott vannak, mert jól megfizetik a besúgókat. Valóságos hálózatot építenek ki a cselédek, az ostoba korlátolt nép között és a szabadságharcosok személye nem marad titok az angol király titkos rendőrei előtt.

A férfinak menekülnie kell. Birtokait felégetik, vagyonát elkobozzák, menekülő feleségét és gyermekeit lemészárolják.

Évekig bujkál, aztán elfogják. Kínvallatásnak vetik alá, de nem árulja el azt, kik bujtatták el őt. A börtönben őrei agyonverik.

A mérnök

Szellem: - Anna Flandriában születik meg, polgári családban. Az apa mérnök és szeretné, ha fia is követné őt a mesterségében.

A fiú okos, könnyen tanul és hamarabb végzi el iskoláit, mint a társai. Ragyogó szellem, minden érdekli. Vonzódik az okkult tudományokhoz és az alkímiához. Talál egy mestert, aki átadja tudását, de a férfi nem éri be ezzel. Szeretne aranyat „csinálni” ahogyan ezt akkor mondják, de a kísérletek szokatlan és váratlan fordulatot hoznak. Feltalál valamit, amit később az egész világ használ és szinte minden működő szerkezetnek a lelke. Feltalálja a gőzgépet. Találmányát először egy bányában - ahol mérnökként dolgozik - hasznosítja, aztán eladja. Még halála előtt, elterjed a világban.

Magányosan él, családja nincs, csak a tudomány és a haladás érdekli.

Házvezetőnőt tart, akiről tudja, sok életében volt a társa és különböző szerepeket töltött be az életeiben.

Érdekli őt a csillagászat. Vonzódik az égi jelenségekhez, a titkait kutatja. Gyakran tölti álmatlanul az éjszakáit egy huzatos, hideg toronyban, hogy a tudását gyarapítsa. Igazi polihisztor. Mindenhez ért, a tudásszomja végtelen. Úgy hal meg, hogy a toronyban tölti az éjszakát, és reggel hiába várják haza. Kedvenc csillagai között éri őt a halál.

A környezete szeretettel gondol vissza rá és azokra a horoszkópokra, amelyeket ő készített számukra. Nem szeretett horoszkópokat készíteni, de szerette az embereket és soha nem tudott a kéréseikre nemet mondani.

A cigánylány

Szellem: - Európa poros útjain feltűnik egy nép, aki Indiából vándorol el, egy jobb, emberibb élet reményében. Ott a lakásuk, ahol álomra hajtják a fejüket. Ott a hazájuk, ahol éppen vannak. De bárhová is mennek a világban, mindenhol élnek népek. Ők csak mennek, vándorolnak napnyugat felé.

Ahol megfordulnak, ott felfordul a világ. Lopnak, rabolnak - ha kell gyermekeket is -, hogy legyen ennivalójuk. Mindenhol idegenek, és senki nem várja őket tárt karokkal. Eljutnak egész Franciaországig, de a nép nem fogadja be maga közé, hanem csoportosan irtani kezdi. Menekülniük kell és nincs, ahol álomra hajtsák a fejüket. Hetekig, hónapokig vándorolnak, vissza keletnek, aztán találnak egy népet, amely megtűri őket. Nem szereti, de befogadja.

Amikor Anna cigányként megszületik, a Kárpát-medencében él a megmaradt cigányság nagy része. Ez a nép szelíd, nem haragos, enni ad a kéregetőknek, befogadja az idegent.

Erdőszéleken tengetik egyszerű életüket és elvándorolnak, ha már ég a lábuk alatt a talaj. Megtanulnak hangszereken játszani, mert szeretik a dalt és a táncot. Művelnek mindenféle egyszerű mesterséget.

A városokba mennek, ahol a vásárokban, ha feltűnnek, szívesen adnak nekik néhány fillért a szép táncokért, a zenéért. Megtanulják a nép dalait és a maguk nyelvére, ízlésére formálják azokat.

Máskor betérnek egy gazdag nemes kastélyába, és ha úri kedve úgy tartja a gazdának, mulattatják is magukat velük.

Így tengetik életüket egyik napról a másikra.

Anna szép, szemrevaló cigánylány. Még kedvese sincs, pedig már eladósorba került.

Hatalmas nagy várkastélyba érnek, ahol a gazda szép szál derék férfi. Annának azonnal megtetszik az úr.

A házigazda a vacsoránál le nem veszi szemét a szépen mozgó, gyönyörű lányról.

Amikor éjszaka aludni térnek, Annát magánál tartja. Maga sem tudja, miért vonzódik jobban ehhez a cigánylányhoz, mint a feleségéhez, aki szép, karcsú, okos és művelt. Valami tűz van ebben a lányban, ami megérinti a férfiszívet, és nem tud a varázsa alól szabadulni. Úgy öleli át, mint egy régi szerelmet, amelyet elfelejteni soha nem lehet.

Reggel a cigányok továbbindulnak. Mindketten tudják, a történetnek folytatása nincs. Mégis  úgy érzik, valamit otthagytak magukból azon az éjszakán. Valami elmúlt, és soha többé nem tér vissza, bármeddig élnek is a Földön

A kert

Anna: - Ez volt az első időutazásom, amely katartikus élményt jelentett nekem és megnyitotta számomra a Szellemi Dimenziók kapuit. Úgy kezdtem el látni, ahogy korábban soha.

Egy csoportfoglalkozáson vettem részt. A szünet végén, amikor beértem a terembe, már mindenki, meditációba merült. Nem ismertem a feladatot, csak követtem a többieket.

Egy kert jelent meg, hatalmas tölgyfával. Én három-négyéves kislányként hintázom rajta.

Eszembe jutott, egy jelen életbeli fénykép, ahol szintén hintán ülök, és nem vagyok talán még két éves sem. Ugyanaz a jelenet, ugyanaz a kép, csak más időben.

Már nagylány vagyok, ifjú hölgy. Csinos, hosszú, magas nyakú ruha van rajtam, kezemben könyv és a kertben sétálok.

Nevelőszüleim vannak, ők a kastély gondnokai. Én angolkisasszony vagyok, diáklányokat tanítok. A kastélyban élem le az egész életemet.

Háború van. Lőtt sebű fiatalembert hoznak be hintón. Azt hiszem párbajban halt meg.

Az épületet korházként használják.

Egy fiatalasszony - mintha én lennék – vajúdik az ágyon. Mellette a férje. Fiút szül.

Már öreg vagyok, egyedül, magányosan élek ugyanott és sétálok a kertben.

A párizsi piacon

Szellem: - Amikor Anna elhagyta földi életét, azt a feladatot kapta, készüljön fel egy olyan életre, amelyet teljes egészében Istennek szentel. Ez nem azt jelenti, hogy zárdába kell vonulnia, hanem azt, nem ö tervezi meg az életét, hanem a Teremtő Isten. Hogy miért, ne kérdezzétek. Maradjon ez Anna és az Én titkom.

Anna Franciaországban született újra, egy szegény családban. Az apja részeges volt, elitta minden pénzüket, és a gyermekei nyomorban tengődtek. Az étel ritka vendég volt a háznál, ám a verés mindennapos. A brutális apa nemcsak verte a gyermekeit, de a felserdült kislányt meg is erőszakolta. Csak az apa halála mentette meg Annát attól, hogy nem bordélyházban végezte. Az anya gyenge, akaratnélküli lélek volt. Nem sokkal az apa halála után ő is meghalt kolerában.

A francia társadalmat súlyos válság fenyegette, mert az arisztokrácia nem töltötte be hivatását, nem szolgálta a népet, hanem a nép nyakán élősködött.

Amikor Anna tizenhat évesen árván maradt, nemcsak önmagát kellett eltartania, hanem testvéreit is. Öt gyermeket szült az anya és abból csak Anna volt leánygyermek, a többi fiú.

Embertelenül sokat dolgozott a párizsi piacon, hogy a mindennapi betevő falat meglegyen a családjának. Ügyes volt és talpraesett. Nemsokára már saját standja volt. Szerették őt szókimondó természete és szép áruja miatt.

Húsz évesen ment férjhez egy szép, csinos, de léhűtő férfihoz, akit az evésen-iváson és a szép nőkön kívül semmi sem érdekelt. Amit Anna kemény munkával keresett, azt elitta. Anna ráunt a részeges férjére, és ha nagyon elege lett belőle, időnként rendesen elverte ezt az akarat nélküli bábot. Utoljára sikerült úgy elnáspángolnia, hogy a rossz eséstől a férfi majdnem meghalt. Anna annyira megijedt a tettétől, hogy soha többet nem emelt rá kezet, a férfi pedig, amíg élt szipolyozta őt. Anna az embertelenül sok munkától korán meghalt. Nem volt még negyven éves. Csak egy gyermeket hagyott hátra, egy kislányt, aki a forradalom véres éveiben halt meg, a férjével együtt a harcokban. Anna nem élte végig a forradalmi időszakot, még a kezdet kezdetén eltávozott az élők sorából.

Ebben az életében volt rendszeres vásárlója Dumas, az író. Dumas látó volt. Szívesen tanulmányozta mások életeit, ötleteket merítve ebből regényeihez. Annának is mesélt előző életeiről, de Anna azt hitte, az író tréfál. Olyan embertelen élete volt, nem hitte el, amit Dumas mondott.

Dumas beleszeretett ebbe a kedves, derűs asszonyba, de hiába kérlelte, Anna nem hagyta el miatta az urát. A lelke mélyén érezte, ezt nem teheti meg.

A párizsi dáma

Szellem: - Anna nagyjából ebben az időben Franciaországban egy másik életet is élt.

Vidéki nemes egy szem leánygyermekeként született meg. Szülei annyira szerették, még a széltől is óvták. A szomszéd birtokon szintén volt, egy hasonló korú kislány. Anna csak vele játszhatott, mert szülei a parasztgyermekeket a közelébe sem engedték.

A két kislány örök barátságot kötött, és ahogy nőttek elválaszhatatlanokká váltak, mint két testvér.  Anna szőke volt, kékszemű, bájos és végtelenül kedves. A társa, fekete, barna szemű és rendkívül tüzes teremtés. Mindig ő volt a kezdeményező mindenben, Anna pedig követte, mint az árnyék.

A szülők - gazdagok lévén - a nevelésükhöz minden feltételt biztosítottak. Mire felnőttek, jól nevelt úrinő lett mindkettőből. Nem hiányzott más a számukra, mint egy megfelelő parti, amely megfelel a szülők elvárásainak. Anna volt a bájosabb, barátnője a szebb fiatal hölgy. 

Anna barátnőjét - akit Clodin-nak hívtak - a nagynénje Párizsba vitte, egy báli szezonra. Annát a szülei féltették, nem engedték el. Ez volt az első alkalom, hogy a két barátnő különvált.

Clodin gyakran küldött levelet barátnőjének, hogy beszámoljon a csodás párizsi életről.

Amikor tavasszal visszaérkezett a birtokra, Anna egy új embert ismert meg barátnője személyében. Már nem a kedves játszótárs volt többé, hanem egy nagyképű, fennhéjazó párizsi dáma. Annának nagyon fájt ez a változás, de nem mondta meg barátnőjének.

Clodin arról is tájékoztatta Annát, beleszeretett egy dúsgazdag párizsi bankár fiába és titokban eljegyezték egymást. A fiatalember látogatása nyáron volt várható, amikor népes rokonság igyekezett elhagyni Párizst a forró nyári napokon.

Lassan múlt az idő. Anna nagyon kíváncsi volt a gyönyörű férfira, aki meghódította barátnője szívét.

A fiatal férfiakból és hölgyekből álló társaság július közepén hagyta el Párizst. Néhány napos utazás után érkeztek meg a családi birtokra. Anna is ott volt a vendégek fogadásakor. Clodint végtelen öröm töltötte el, hogy végre megérkezett a szerelme. Annyira lekötötte őt a barátok elhelyezésének a gondja, észre sem vette, a férfi egyfolytában bámulja a lányt, aki a szomszéd birtokról érkezett és az ő legkedvesebb barátnője.

Ha létezik meglátni és megszeretni pillanat a Földön, akkor ez az volt. A két fiatal halálosan egymásba szeretett.

Anna nem akart többet a vendégekkel találkozni. Clodin nem értette miért. A szüleit rávette,   rendezzenek bált még az első héten. Annát is meghívta. A bálon Clodin számára nyilvánvalóvá vált, hogy a férfi iránta érzett vonzalma elmúlt, mást szeret. Végtelen féltékenységgel figyelte a kettőjük között fellobbanó szerelmet.

A botrány nem váratott magára sokáig. Clodin szerelme megkérte a meglepett szülőktől Anna kezét. Anna nem ellenkezett, mert többé nem tudott ellenállni a gyönyörű fiatalembernek.

Az esküvőt ősszel tartották meg. Clodin nem tudott beletörődni a vereségbe. Ismerte a férfi féltékeny természetét, csak a megfelelő alkalomra várt, hogy Annának ártson. Népes vendégségeket hívott, aztán barátnőjét mindig összeboronálta valakivel. A pletyka szájról szájra járt, mígnem mindig a féltékeny férj tudomására jutott.

A dühös és felhergelt férfi ettől kezdve rendszeresen bántalmazta asszonyát. Anna szülei korán elhaltak, így teljesen védelem nélkül maradt. A brutális férfi karjaiból gyakran a cselédség mentette ki, akikre ezután elbocsátás várt. Hamar leszoktak arról, hogy Annának segítsenek.

Anna mindig tele volt kék foltokkal, már alig mert emberek közé menni. A terhességeit sorban elvetélte. Az orvos azt mondta neki, nem lehet többé gyermeke.

Clodin csak a bosszúnak élt, örömmel látta beteljesedni gonosz gondolatait.

Az orvos látta, mi történik a kastélyban. Annának párizsi utat javasolt a rokonokhoz, hogy megromlott egészsége helyreálljon.

A férfi nem hagyhatta magára a birtokot, kelletlenül engedte el feleségét, akit Clodin gondjaira bízott.

Párizsban Anna ismét magára talált. Begyógyultak a sebei és visszatért az életkedve. Gyakran jártak bálokba, és ahogy az lenni szokott, felkérte őt táncolni egy csinos szőke, kellemes hangú kadét. Anna érezte a veszélyt és nem akart belemenni a tiltott kapcsolatba, de barátnője biztosította arról, a férje semmit sem fog megtudni. Kijár neki egy kis öröm az életből.

Anna bűntudattal ment el a találkára, de a férfiban annyi szenvedélyes szerelem volt, hogy minden rosszat elfelejtett, ami vele történt.

Csak néhányszor találkoztak, amikor megjelent a férje. Anna nem tudta, Clodin mindenről tájékoztatta őt. A férfit féltékenysége sietve Párizsba hozta.

Annának azonnal el kellett hagyni a várost, még elbúcsúzni sem volt ideje.

Amikor a párizsi nagyerdőn haladtak keresztül, rablók támadtak rájuk és mindkettőjüket megölték. Csak a kocsis életét hagyták meg, de a talált értékeket elvitték.

Amikor Clodin megtudta a hírt, elszállt minden öröme, hiszen neki csak a férfi kellett volna mindenáron, barátnője halálát nem kívánta. Feltámadt a lelkiismerete a történtek miatt. Felelősnek érezte magát és az események hatására megváltozott. Lemondott a földi élet örömeiről, visszavonult a birtokára. A francia forradalom idején a felbőszült parasztjai megölték, kastélyát felgyújtották. Így ért véget az élete.

Indiánok

Szellem: - A francia életek után a XIX. század elején Anna indián férfiként születik újra.

A törzs, ahol élt, a Csendes-óceán partvidékére vonult el a fehér invázió elől. Anna rövid életet él, még nem tölti be a harmincadik évét, amikor fehér telepesek társaival együtt megölik őt, és felgyújtják az indián falut.

A másik indián élete ezt követi. Hosszú életet él, ő törzsének törzsfőnöke. Világos számára, hogy a fehérekkel szükséges a megegyezés, ha életben akarnak maradni. Egy rokonszenves fehér katonával - aki a jelenlegi életében édesapja volt - szívják el ketten a békepipát.

Törzsének megbecsült tagjaként hal meg ötvenhét éves korában.

Lincoln propagandafőnöke

Szellem: - Anna az amerikai polgárháborút jóval megelőzően nőként is megszületett Amerika földjén. A szülei gazdag zsidó bankárok voltak, a szabadkőműves páholy magas rangú tisztjei. Szülei politikai tevékenységéről Anna már csak azért sem tudott, mert rá hárult kisebb testvéreinek a nevelése. A családban nem volt nevelőnő, mert egy gojt nem fogadott volna el a család. Az apa szigorúan betartotta a Talmud előírásait és nem akarta, hogy a gyermekei gojokkal érintkezzenek. Az anya ennél lojálisabb volt és megengedte, hogy Annának legyenek  goj barátnői is, de ezekkel az otthonukban nem, csak az iskolában érintkezhetett.

Anna őrülten lelkesedett a köztársaság eszméért és rengeteget olvasott a történelem tárgykörében. Arra nem emlékezhetett, milyen volt rabszolgának lenni, de tudat alatti emlékeit nem törölhette belőle ki az idő.

Amikor felnőtt lett, kérte apját, engedje meg, hogy egyetemen folytassa tanulmányait. Bár az apa nem örült gyermeke döntésének, Anna a jogi pályát választotta.

Kiváló eredménnyel végezte el az egyetemet és mint eminens diákot, azonnal felvették őt a Harvard-ra, ahol a tanulmányait folytatva ledoktorált.

A család Baltimorban lakott és Anna kikerülve a család bűvköréből, rájött arra, a többi emberek között is vannak ugyanolyan értékesek, mint a zsidók. Elszállt róla az a családi gőg, amely megkülönböztette volna őt másoktól.

Amikor ledoktorált, egy jó állást kapott New Yorkban, majd nemsokára az elnöki rezidenciára került, és Lincoln közvetlen munkatársa lett. Lincoln megkedvelte az éles eszű, csinos, kedves, jól nevelt hölgyet. Rögtön nagyszabású feladatokat adott neki. Annának kellett megfogalmaznia Lincoln ünnepi beszédeit, mert az elnök nyers modorát a nép nem túlságosan kedvelte, és az elnök nagyobb népszerűséget szeretett volna magának. 

Amikor kitört a háború, Anna már három éve Lincoln mellett teljesített szolgálatot az elnök nagy megelégedésére. Akkor is kint volt a frontvonalon, amikor a déliek előre törve megfutamították az északiak csapatait.

Anna számára olyan fájdalmas traumát okozott az északiak veresége, hogy elhatározta, haditudósító lesz, és írásaival lelkesíti majd honfitársait az ütközetek előtt. Mindig ott volt a csatáknál és soha sem féltette az életét. Nőként több csatában vett részt, mint sok amerikai katona. A világ minden tájára eljutottak azok a tudósítások, amelyeket Anna fogalmazott meg a harctérről. Sok katona ámulta a fiatal nő lelkesedését és kitartását, amellyel írásai által a hazáját szolgálta.

Anna gyakran segített az írástudatlan katonáknak levelet írni az otthon maradt családtagok számára. A háborút és a rabszolgák felszabadítását személyes ügyének tekintette.

A háború után tudósításaiért kitüntették. Ő volt az első amerikai nő, aki az elnök legmagasabb kitüntetését átvehette.

A háború után néhány évvel megismerkedett egy csinos szenátorral és feleségül ment hozzá. A család nem akarta ezt a házasságot, mert a férfi nem volt zsidó. Úgy hívták Jozef von Kennedy.

Amikor apja meghalt, Anna jelentős vagyont örökölt utána, de ő ezt az összeget tehetséges néger gyermekek taníttatására ajánlotta fel.

A zsidó rokonság soha nem bocsátotta meg a házasságát. Kizárta őt köreiből. Amikor Lincoln meghalt és eltemették, Anna írta a gyászbeszédet az elnök temetésére.

Amikor megszületett második fia, az elnökről Ábrahámnak keresztelte el. Sokáig élt, sok gyermeket szült férjének, népes családot alapított.   Gyermekeit: fiait és lányait egyetemekre járatta, hogy tanult emberek legyenek belőlük. Nevelésükben arra helyezte a hangsúlyt, hogy megértsék, minden embernek egyformán joga van a boldogságra. A tehetségesebbeknek kötelessége segíteni, szolgálni azok érdekeit, akik erre képességeiknél fogva kevésbé képesek.

Nem attól értékes az ember, ha nagy vagyont gyűjt, hanem attól, hogy másokat is embernek néz, és ez határozza meg a másokhoz való viszonyát.

Gyermekei közül többen vettek feleségül és házasodtak össze szegény, de tehetséges társakkal. Életfilozófiáját és tehetségét hagyta gyermekeire, ez volt a legnagyobb adomány, nem az a vagyon, amely gazdaggá tette. 

A magyar zsidóasszony

Szellem: - A XIX. század végén Magyarországon születik meg, jómódú zsidó család sarjaként. A családban négy gyermek született, két fiú, két lány. Anna volt a legidősebb.

A Trefort utcai Általános Iskolába járt. Tanárai korán felfigyeltek a rendkívül értelmes, eszes kislányra.

Apja gabonakereskedő volt. Hamar eldöntötte, Anna nem tanulhat tovább, sikeres házassággal kell biztosítani a jövőjét. A kiszemelt csinos férfi, szintén gabonakereskedő volt. Annának egy leánygyermeke született. Csak ebben lelte örömét. A férje sokat elmaradt esténként. Anna tudta, utcalányokhoz jár. Már elmúlt negyven éves, amikor szepszisben súlyosan megbetegedett és hirtelen meghalt. A férje csak ekkor döbbent rá, mennyire szerette az asszonyt, de visszahozni az élők sorába már nem tudta.

A zsidótörvények után elkobozták a férfi vagyonát és már elkésett azzal, hogy külföldre szökjön.

A gettóba akarták elvinni, amikor szívrohamban meghalt. Annyira felizgatta őt a rátörő náci rohamosztag brutalitása, hogy lakásának előszobájában rosszul lett és meghalt.

A lányukat, féltve őrzött gyermeküket Auswitz-ba vitték. A haláltáborban megerőszakolta és folyamatosan használta egy náci katona, akitől terhes lett.

Amikor a szülési fájdalmak jelentkeztek, összekötötték a két lábát, hogy a gyermeket ne tudja megszülni. Ebbe óriási fájdalmak között belehalt. Most is a köztes létben él és várja, mikor talál újra szülőket, akikhez leszülethet, új feladattal a Földre.

Braun Éva

Szellem: - Anna még egy feladatot kapott e földi életével párhuzamosan. Ausztriában született újra egy kispolgári zsidó családban. A szülők nem voltak túl gazdagok, de biztosították Anna neveltetését. Mire felnőtt, intelligens, kedves nő lett belőle, aki akár orvosi pályára is léphetett volna. Az ember érdekelte őt a maga valójában. Szívesen olvasgatta Freud és követői könyveit. A törvények azonban már nem tették lehetővé a tanulását. A helyzetük egyre rosszabbodott.  A nácik váratlanul törtek rájuk, már nem volt lehetőség a menekülésre.

Auswitzba szállították őket.

A Führer látogatást tett a haláltáborban, ahol Anna hamar elvesztette szüleit.   Őt munkacsoportba osztották be, a halál ideje még nem jött el számára.

Hitler személyesen akart meggyőződni a táborban történtekről. Ez azon ritka alkalom volt, amikor kíséretével ellátogatott oda. Szemébe akart nézni azoknak a zsidóknak, akiket halálra szánt, hogy igazolva lássa magát tetteiért.

Anna nem volt különlegesen szép, inkább csak fiatal bája tette érdekessé a vezér számára.

Hitler jó kedvében volt, tréfálkozott a rabokkal. Feltűnt neki a bájos fiatal lány értelmessége.

Amikor hazafelé tartott, a tábor parancsnokával közölte, magával akarja vinni azt a fiatal hölgyet, akivel eltársalgott.

Így került Braun Éva Hitler házába.