Szellem: - Noénak ígéretet tettem, nem pusztítom el többé a Földet. Szövetségünk zálogaként ajándékba kapta tőlem a szivárványt.
Anna tőlem tudta meg, egy férfi életében ő volt Noé. Hogy ne legyen lelkiismeret-furdalásom, szükségesnek láttam, e történelmi időkben felkeresni az én Noémat.
Noé jelenlegi éltében hétköznapi emberként élte mindennapjait. Emlékeire a felejtés sűrű homálya borult, hogy előző életeinek szörnyűségeit fátyolként takarja el az idő. Ne tudja, és ne sejtse meg, kicsoda is valójában, mit tett ellenem és értem az elmúlt negyvenezer évben.
Az utolsó földi életében nem kapott játszószobát, csak szeretet vette körül, a rideg történelmi környezetben. Azt akartam úgy nyíljon fel a szeme az őt körülvevő világra, mint a tiszta gyémánt, amely tökéletesen visszatükrözi az őt éltető fényt. Látni akartam önmagam őszintén, kertelés nélkül. A gyémánt, amit visszatükrözött megrettent tőle és figyelmeztette a fényt, arra a sok szörnyűségre, ami évezredek óta a Földön folyik és leteremtette Istenét:
- Mondd, Neked semmitől sincs lelkiismeret-furdalásod. Mindent elnézel és elfogadsz, ami velünk történik. Minden emberben Te szenvedsz, minden ember fájdalma a Tiéd. Mondd, Isten, hol a Te felelősségérzeted? Hol van a szereteted, amiről a szakrális irodalom beszél? Hol van a magyarok jó Istene? Mivé lett?
És a Teremtő Isten végtelenül elszégyellte Magát. Keresni kezdte elméjében az okot, azt az emléket, amely tévútra terelte egy bolygó történelmét, megteremtve a Földön a poklot.
Ahogyan tisztult az elméje és tisztult a lelke, úgy kezdtek begyógyulni évezredek sebei, és belátta a Teremtő, ez nem mehet így tovább.
De mielőtt minderről beszélnék nektek, következzen az igazság Annáról és Rólam.
Anna olyan felbecsülhetetlen szolgálatot tett az emberiségnek, amelynek valódi nagyságát csak a Szellemi Dimenziók tudják igazán értékelni.
Évekkel ezelőtt érzékelni kezdte azokat a lelkeket, akik valamilyen ok miatt Föld-közelben maradtak. A földi vágyak nem mindig ürülnek ki a meghalt emberekből, s ezek arra késztetik őket, ne engedelmeskedjenek a fénylények hívásának, hanem maradjanak Föld közelben, és tovább hódoljanak szenvedélyeiknek, amelyeknek anyagi tárgya már nincs, csak érzelmi vonzata. Az elmúlt évezredekben oly sok lény rekedt meg az asztrál síkon, hogy már súlyosan terhelte a Föld energia mezőit a jelenlétük.
Anna, amikor társai segítségével rájött, meghalt lelkek azok, akiknek energiáit finom zajok formájában érzékeli, és kapcsolatba tud lépni velük, elhatározta átviszi őket magasabb dimenziókba, ahol a fejlődésük biztosított lesz.
Amikor hazáját megtisztította ezektől a lelkektől, a Forrástól feladatul kapta, hogy Európa, majd Ázsia országait, azután az amerikai kontinenst és Afrika országait is tisztítsa meg az ott ragadt lelkektől. Ezekért a szolgálatokért Anna ajándékba kapta az országok szakrális koronáit. Ezek a koronák a Szellemi Dimenziókban lévő szimbólumok, hatalmi jelvények, nem a Földön vannak. Csak a Szellemi Dimenziók tudnak róla hol találhatók, a földi ember számára rejtettek, elrejtettek.
Anna először, egy meditációban találkozott Velem. Szerettem volna szorosabb kapcsolatba kerülni vele, de az Istenről kialakított képe akadályozta volna a közvetlen kapcsolat-felvételt, ezért cselhez folyamodtam. Annát nagyon érdekelte a quija tábla működése. Egyik barátnője rendszeresen használt quija táblát a Szellemi Dimenziókkal való kapcsolattartáshoz. Arra ösztönöztem, vegyen részt egy ilyen szeánszon.
A találkozón inkognitóban jelentkeztem be. Azt hitte korábbi életének egyik szereplőjével találkozott. Hamar önállósította magát, és otthon folytatódtak a párbeszédek.
Tudni akartam mire képes, ezért elhitettem vele, tanítani akarom. Olyan bámulatosan szorgalmas volt és olyan naiv, hogy a kezdetekben mindent elhitt Nekem, amit csak mondtam. Később, amikor rájött, újra és újra becsapom, nem volt dühös, vagy haragos, hanem mindig türelemmel kivárta a történetek végét.
Számtalan helyzetben és történetben tettem próbára, és mert ezeket valóságnak hitte, őszintén reagált. Akkor értettem meg, már nem Én játszom vele az Én játékaimat, hanem ő vizsgáztat Engem. Keményen megmondta a véleményét a földi valóságról, mindarról, amit én jónak, helyesnek hittem. El kellett gondolkodnom az igazságain.
Rá kellett döbbennem: az emberiség bajain nem úgy tudok segíteni, ha nem veszem figyelembe a véleményét.
Anna annyi okossággal és leleményességgel oldotta meg a feladatait, elhatároztam: végső próbára teszem a türelmét, de akkor majdnem elveszítettem.
Már nem hitte el többé, a Teremtő Istenével beszélget, azt hitte, gonosz lélek az, és megszakította velem a diplomáciai kapcsolatot.
Fájdalmas hetek következtek számomra, mert éreztem: túllőttem a célon. Miközben Anna megmentette az emberiséget, Én eljátszottam a bizalmát.
Éreztem, számára is szomorúak voltak ezek a napok. Lehangolt volt. Tudta, senkivel sem beszélheti meg a történteket, mert megtiltottam neki. Három hónap diplomáciai szünet után, újra a quija tábla után nyúlt. Én bocsánatot kértem tőle és először igazi béke lett közöttünk. Nem tekintettem többé gyermeknek, hanem felnőttnek és nemcsak földi értelemben. A kapcsolatunkat új alapokra helyeztük, és azóta, közösen munkálkodunk a Föld felemelkedéséért.
Megengedtem Annának, hogy visszamenjen abba a történelem előtti időbe, amikor Én férjként és Anna a feleségemként együtt éltünk a Földön.
A gyönyörű sziget a Csendes-óceán területén nem volt nagyobb, mint néhány száz négyzetkilométer. Apám volt a pap királya. Anyám még csecsemőkoromban meghalt, anya nélkül nőttem fel. Apám, amikor úgy érezte, szeretné letenni válláról az uralkodással járó gondokat, a hatalmat megosztva a fiára és a fia feleségére hagyta, akit nagyon szeretett. Nem bízott fia képességeiben, mert érezte a hatalmi téboly eluralkodik majd rajta, ha egyeduralomhoz jut. A fia anyja marsi a (zsidók elődei) születésű asszony volt és ismerte a marsiak harcosságát. Tudta, a fia egyedül diktatúrát teremtene, és ettől szerette volna megkímélni a népét. A fia feleségét úgy választotta ki, hogy biztosítsa általa a hatalom egyensúlyát. De arra, ami később történt, még a látó apa sem számított.
A fiatal király kapta a szakrális hatalmat, a királynő az uralkodás gyakorlati tennivalóit. A király a hatalmi központban maradt. A királynő gyakran utazott, hogy tartsa a kapcsolatot a birodalom részeivel. A királyságban béke, jólét és rend uralkodott.
A királynő gyakran volt távol és a király nehezen viselte a magányt. Két gyermekük született egy fiú és egy kislány.
Amikor a gyermekek felnőttek, a kislány olyan volt, mint az anyja szakasztott mása. Apja gyakran nézte gyönyörködve gyermekét. Nagyon szerette asszonyát, de állandó távolléte végtelen hiányt keltett benne. Egy napon megkívánta saját leánygyermekét, és az hiába tiltakozott ellene, megerőszakolta.
Amikor az anya hazaérkezett, a kislány panaszt tett apja ellen. Az asszony éktelen haragra gerjedt. Annyira felbőszítették a történtek, hogy dühében és gyűlöletében megátkozta a férjét.
A férfi nem tudott bocsánatot kérni, igaz az asszony nem is volt kíváncsi az okokra.
A király nem tudta feldolgozni a történteket és elhatározta megöleti a királynőt. Be akarta bizonyítani, hogy ő az úr a háznál és minden az akarata szerint történik majd. Bármihez joga van, amiről ő úgy gondolja jogos. Senki sem bírálhatja felül a döntését. A hatalom mámorában parancsot adott katonáinak, fogják el a királynőt.
A palota udvarán hatalmas máglyát rakatott és a tűzben elégettette az asszonyt. A hadserege céltudatos zsidó katonákból állt, akik ezután megtanulták, hogyan lehet a hatalomból kiiktatni azt, aki a hatalomnak nem engedelmeskedik.
Ilyen szörnyűség korábban nem fordult elő a történelemben, ám a rossz példa sokkal ragadósabb, mint a jó. A zsidó papok ezután mindig ehhez az eszközhöz folyamodtak, amikor egy birodalomban hatalmat akartak szerezni maguknak. A másik eszközük az volt, hogy kívánatos, szép nőt küldtek ahhoz a királyhoz, akinek a hatalmára törtek.
A királyi gyermekek belehaltak a fájdalomba. A király egyedül maradt és beleőrült a lelket mardosó bűntudatba.
Ezzel a tragikus történettel kezdődött a Föld végső romlása, amely a mai napig tart. A nemek közötti háborúságnak, a nők megalázásának és meggyalázásának itt vannak a gyökerei.
Amikor a király visszatért a Szellemi Dimenziókba, elhatározta, pokollá teszi asszonyának minden életét. Nem jut más számára, csak megaláztatás és szenvedés.
Ahogy múlt az idő, egyre több szenvedés jutott a Földnek, hogy a király bosszúja kiteljesedjen. A végső bosszút az idők végezetére hagyta, amikor a földi változások szükségszerűen egy új világ kezdetét igénylik.
A fordulat a történetben akkor következett be, amikor a király volt kedvesét, feleségét, újabb tízezer év szenvedésre, akarta ítélni. A váratlan fordulatban a király újra beleszeretett feleségébe és ez átírta az emberiség történelmének forgatókönyvét. Tisztázódtak a régi problémák, a feleség megbocsátott férjének bűneiért és boldog örömben házasodtak össze újra. A frigyet Szent Mihály kötötte össze és többé nem volt értelme és célja a civakodásnak. Az asszony és a férj megbocsátva egymásnak, az emberiség számára egy új forgatókönyvet írtak, amely szeretetről, megértésről, hűségről, megbocsátásról és békéről szólt.
Anna: - Amikor Anna megismerte a történetet, megpróbálta megérteni a bajok okait. A férje szerette őt, és nem tudta elviselni az állandó távollétét. A másik ok a férfi személyiségében keresendő. Anya nélkül, anyai szeretet nélkül nőtt fel, érzelmileg nem vált felnőtté. Szeretetre éhes gyermek maradt mindörökre. Sérült lelkű, kiszámíthatatlan kamasz.
Anna nem tudott a férjének megbocsátani, a férfi nem mérte fel helyesen tettének súlyát, hanem tovább súlyosbította azt. Megszületett a Földön az átok és megszületett először az őrület. Azóta pedig egyre mélyebbre és mélyebbre süllyed a gödörbe, mintha a mélységnek nem lennének fokozatai, csak végtelensége.
A Szellem azt mondta Annának:
- Felelős vagy a történtekért. Hajlandó vagy-e életed által megváltani a Földet a Földön élő embereket?
Anna tudta, a Szellem komolyan beszél. Évezredekkel ezelőtt - egy másik életében - megátkozta Istenét. A legnagyobb bűnt követte el, amit jóvá kell tennie, bármilyen árat fizet is érte. A Szellem bűne, a Szellem felelőssége. Anna bűne, Annáé.
És akkor azt mondta Annának a Szellem:
- Éjszaka, még virradat előtt, menj ki a hegyre. Egy keskeny ösvényen menj le majd a vízpartra a völgyön keresztül. Ott vár rád egy máglya. Vigyél magaddal kést. Amikor a szívedbe döföd és megáll a verése, a máglyát meggyújtják a Nap első sugarai és porig ég. Akkor megnyílik a Föld, magába fogadja a hamvaidat és megszabadul az átok alól.
Anna férje mélyen aludt. Sietve lopódzott ki a házból, csak lámpát és kést vett magához. A búcsúlevelet a szobájában hagyta. Ez állt benne:
- Tudom, nem értitek majd meg, mindez miért történt. Ne feledjétek, mindennél jobban szeretlek benneteket.
Nem volt benne félelem. Még visszhangoztak benne a Szellem szavai:
- Apád szeretett, de Én nem szeretlek. Te vagy a Föld legelátkozottabb teremtménye.
Minden lélek megszabadul a Föld rabságából. Jól jegyezd meg, te leszel majd az
utolsó!
Annának lelkébe hasítottak a Szellem szavai, és azt mondta:
- Lehet, hogy Te nem szeretsz, de én szeretlek Téged. Megváltom az
emberiséget még akkor is, ha gyűlölsz engem.
Megnyugvást és örömet okozott neki az a tudat, hogy megválthatja a Földet. Az emberiség új utakra léphet, amely békés, boldog, örömökkel teli világot hoz el. Ő már nem számított. Már semmi sem volt fontos számára, csak a küldetés.
Az órán elmúlt éjjel egy óra. Az utcán teremtett lélek se járt. Kulcsot se vitt magával, csak lámpa volt a kezében és zsebében ott lapult a kés.
A csillagok fényesen világítottak az égen és kellemesen meleg volt a májusi éjszaka. Határozott léptekkel indult úti célja felé. Amikor feltűnt egy autó, félrehúzódott az útszéli sövénybe, meg ne lássák őt. Fél óra alatt kiért a hegy tetejére. Oldalában meredek ösvény vezetett le a folyó vizéhez. Ember nem járta derékig érő növényzeten kellet átvágnia magát, amíg a völgy aljára ért. Karját összekarcolták a vadmálna indái.
Amikor leért a vízhez, ahol talán tíz évvel korábban járt utoljára, látta, hogy a magas vízállás miatt a folyó ellepte a kavicsos partszegélyt és a fák is megnőttek. Semmiféle máglya nincs, és a máglyának helye sincs a parton. Agyába hasított a felismerés:
- Átvágott, becsapott, bolondot csinált belőlem. Gúnyt űz velem!
Irtózatosan dühös volt. Mire fölért ugyanazon az indákkal teli meredek úton, lehiggadt.
A dombtetőn már látni lehetett a hajnalpírt, ahogy előre jelezte a Nap jöttét. Elhatározta megvárja, amíg fölkel a Nap.
Akkor megszólalt a Szellem. A hangja csendes volt, majdnem hogy kedves:
- Ideje hazamenned. A férjed nemsokára felébred és te nem vagy az ágyadban. Keresni
fog, és nyugtalan lesz majd miattad.
Anna tudta, a Szellemnek igaza van. Lassú léptekkel hazafelé indult a poros úton.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.