V. fejezet ANNA ÉLETEI PÁRHUZAMOS DIMENZIÓKBAN

Szellem: - A jövendőt mindig a múlt, az elmúlt életek cselekedetei és a párhuzamos életek cselekedeteinek az összessége határozza meg.

Most beszéljünk Anna párhuzamos életeiről, amelyeket más földi dimenziókban él.

A művésznő:

Ahhoz, hogy megértsétek a párhuzamos életek jelenlétét meg kell értenetek az idő lényegét. Ezt Anna és lelki társa harmadik könyvében találjátok majd, meg. Most csak a párhuzamos életeket mutatjuk be nektek.

Amikor Anna egy másik párhuzamos létben megszületett, azért tette ezt, hogy olyan törekvései, amelyek ebben az éltében nem kaphattak hangsúlyt, kibontakozhassanak.

Abban a párhuzamos életében, amelyben Anna művésznek készült, meg kellett tapasztalnia az élet mélységeit érzelmi szinten.

Olyan családot kapott színtérnek, amelyben az érzelmek polaritása érvényesült, ahol nem volt harmónia, csak diszharmónia, ahol az asszonyi létet mélyen elnyomta a férje hiúsága, és Anna, mint gyermek a megaláztatás minden örvényét meg tudta tapasztalni. A fájdalom oly mélyen beleült a lelkébe, hogy ezt felnőtt korában sem tudta elfelejteni. Olyan férjet választott magának, aki apjával ellentétben toleráns volt és megértő, egy lelkiekben gazdag művész embert, aki kicsit idősebb volt Annánál.

A férfi toleranciája azonban nem volt elegendő ahhoz, hogy Anna el tudja felejteni a gyermekkori sérelmeket, és ez más élet felé vezérelte őt. Egy olyan férfivel teremtett kapcsolatot, aki a benne lévő romboló erőket Anna megrontására használta fel és mindketten alkoholisták lettek. Amikor a férfi meghalt, Anna kábítószeres társasághoz csapódott és a végén az utcán kötött ki. Nem volt fedél a feje felett, és nem volt betevő falatja sem. Amikor egy karitatív szervezet felkarolta őt, nem igazán értette, miért akarnak segíteni rajta. A velük való hosszú beszélgetések ébresztették rá, hogy valójában olyan dolgok elől menekül, amivel önmaga nem tud megbirkózni, és elfogadta a feléje kinyújtott kezeket.

Ismét felvette a kapcsolatot első férjével, aki még mindig szerette őt, és elkezdte tanítani Annát a saját mesterségére. Anna olyan gyorsan haladt a tanulásban, hogy két évvel azután már önálló kiállítása lett. Ötven éves korára elismert lett a művészek körében.

Képeit az irracionális valóság és a valóság keveréke jellemzi. Olyan világokat mutat meg az embereknek, amiket csak azok élhetnek át, akik átestek a kábítószerek rabságán, és volt annyi erejük, hogy kikerüljenek ebből. Ebben az életében Anna felfokozott érzékenységű, kiemelten tehetséges lény, aki végül is a poklokat megjárva megtalálta a helyét.

Az utcalány:

Anna ebben a párhuzamos életében nem abban az értelemben utcalány, ahogy ma ezt a Földön értik, hanem úgy, ahogy az utcagyerekeket nevezik.

Egy árvaházban nevelkedett fel. Nem tudta kik a szülei, nem ismerte őket. A szülők lumpen, munkát és felelősséget kerülő emberek voltak, akik a megszületett gyermekeiket az állam nyakán hagyták. Anna nem volt szép és kedves gyermek, ezért sem nevelő szülők, sem olyanok nem akadtak, akik örökbe fogadták volna őt. Pszichikus sérülései a magányból, elhanyagoltságból származtak, és olyan lelki sérülései keletkeztek, amelyeket felnőtt korában a társadalommal való szembenállásban juttatott kifejezésre.

Még nem volt tizenhat éves, amikor megszökött a nevelőintézetből, egy kommunához csapódott, ahol minden közös volt. Az ágyak, az élelem, a nők. Együtt jártak lopni, és minden balhét közösen követtek el.

Amikor a rendőrség egy ilyen esemény után őrizetbe vette, kiskora miatt csak javító nevelőintézetbe helyezte. Anna innen szökött el és elkezdte a társadalomellenes deviáns életét élni.

Úgy gondolta, ha másoknak nincs szüksége rá, neki sincs szüksége senkire. Alkalmi munkákból tartotta el magát. Családot nem akart, mert az ellenkezett az elveivel, és férjet sem, mert nem akarta, hogy őt bárki is kihasználja. Fizikailag olyan erős volt, hogyha az élettársai nem úgy viselkedtek, ahogyan ő szerette volna, simán elverte őket. Így aztán kapcsolatai sorra zátonyra futottak, míg akadt egy férfi, aki elég okos volt ahhoz, hogy megértse, hogyan működik a nő, akivel együtt él. Ettől a pillanattól kezdve Anna egy emberi kapcsolatban megtalálta a boldogságot, amiről eddig nem tudta, hogy létezik.

Anna már nagyon idős volt, elmúlt negyven éves, amikor az Isten megajándékozta őt egy gyermekkel. Ez volt az a döntő esemény, amely előhozta belőle élete során először a szeretetet és az embert.

Családban:

Anna ebben a párhuzamos életében egy harmonikus családba született, ahol a szülők pozitív mintát adtak gyermekeiknek megértésről, szeretetről, toleranciáról.

Anna gyermekkorát egy kisvárosban töltötte, ahol a kispolgári család mindent elkövetett a gyermekeik taníttatása érdekében. Annát balettra járatták. Bár ahhoz nem volt elég tehetsége, hogy művész legyen, ahhoz igen, hogy a tudását átadja másoknak, és felnőtt korában balettet oktasson.

Művész életében, és ebben is megismétlődött az a fordulat, hogy Anna elhagyta hazáját. Külföldön, más országban élte le felnőtt életét. Művész életében az Amerikai Egyesült Államokba szökött. Ebben az életében Kanadába költözött, s egy jómódú farmer felesége lett. A farmergazdaságot csak irányították, az effektív fizikai munkát napszámosokra bízták, akik egy jobb élet reményében költöztek külföldre.

Anna jómódban és családi harmóniában él férjével. Négy gyermeket szült, akiket féltő gonddal nevel. Művészi hajlamait a balett oktatásban éli ki, amely ugyanakkor jól jövedelmez a családnak.

Anna boldog asszony, köztiszteletben álló, sikeres ember.

A tanárnő:

Anna ebben a párhuzamos életében is egy külföldi országban, Ausztriában kívánta leélni az életét. A környezethez való alkalmazkodás a vallási bigottságban öltött testet és abban, hogy mély vallásosságából adódóan megvetette a testi örömöket. Tanítványaitól is ezt követelte meg.

Nemcsak tanítványai körében, hanem a józan paraszti környezetben sem talál visszhangra az élettől elrugaszkodott életstílus, így aztán meg nem értetten, magányosan éli örömtelen életét.

A sikeres üzletasszony:

Anna ebben a párhuzamos életében is eljutott az álmok országába, Amerikába.

Egy jómódú üzletember feleségeként maga is az üzleti életben kereste boldogulását. Néhány évtizedes üzleti vállalkozása egy mamutvállalatban csúcsosodott ki, ami megteremtette a  gazdagságát.

Mindent megvehet magának, amit szeme szája kíván, de ő a jótékonyságban éli ki gazdagságát. Szeretné a világnak megmutatni, mennyit halmozott fel az anyagi javakból. Hat alapítványt támogat: a beteg, a mozgássérült gyermekekért, a művészetekért, az árvaházakért, a kezdő művészekért és egyet a rákbetegek javára.

A bankokban nyilvántartott billiói mellett a magánélete boldogtalan.

A férjétől egy mozgássérült gyermeke született, aki tolószékbe kényszerült. A tehetséges gyermek zongorázni tanult. Jó esélye van arra, hogy világhíres zongoraművész legyen.

A férfit nagyon elkeserítette, hogy a felesége egyre sikeresebb üzleti pályát kezdett futni, mint ő maga, a tanár. Bánatát fokozta gyermeke betegsége is. Ivásnak adta a fejét.

Súlyos alkoholizmusa egyre több konfliktust okozott feleségével, az emiatt elvált tőle. Egy korai rákbetegség vetett véget életének.

Anna ebben a párhuzamos életében magányosan, csak a pénznek és a beteg gyermekének él.

Az a nagyvonalúság, amely adakozását jellemzi, annak szól, hogy megmutassa a világnak, mennyi ki nem élt szeretet lakozik benne, amelyet magánéletében nem adott osztályrészéül az élet.

Szellem: - Amikor Anna megismerte párhuzamos életeit, számtalan olyan vonást ismert fel ezekben életekben, amelyek ebben az életében is megjelentek, csak kisebb hangsúllyal. A párhuzamos életekben ezek a vonások felerősödtek, és a lélek hagyta kibontakozásukat. Hiszen az életek, mindig a lelkek programjai, akik leszületnek az anyagi síkok dimenzióiba, és különböző, akár párhuzamos életpályákon keresztül is tapasztalatokat gyűjtenek.

Amikor egy lélek különböző dimenzióbeli életei lezárulnak, összegződnek a tapasztalatok, és nyilvánvalóvá válik a tudás, amely a tapasztalatok mögött van.

Anna ezekben az életekben a két ember, a férfi és a nő közötti harmóniát kereste, és azt tapasztalta meg, mik azok a tényezők, amik ezt segítik, és mik azok, amelyek hátráltatják a harmónia megvalósítását.

A harmónia mindig két lélek együttműködésével jön létre, amely a házasságban a nő és a férfi együttműködése. Az előző élettapasztalataik az az alap, amelyre épülhet. A jó minta segíti, a rossz nehezíti a harmónia létrejöttét, de a harmónia, minden körülmények között feladat mindkét fél részére.

Amikor Anna a következő életét tervezi, ezek a tapasztalatok lesznek az alapjai eljövendő életének.