„ Síri csend támadt. Aztán meggyújtották a máglyát, és az asszony teste elégett a lángokban. A lélek fölfelé emelkedett - egyre sebesebben. Isten trónusa elé ért.
Oklahoma két trónust látott maga előtt, de az egyik üres volt. A másikon hirtelen megjelent Isten dühös, szemrehányó tekintetével. Az asszony hangja felcsattant:
- Hogyan engedhetted meg ezt a férjemnek? Meghalt a Földön az Igazság!
- Tudd meg! Én akartam mindezt, hogy megtudjátok, milyen a szeretetlenség. Milyen szeretet nélkül élni.
De te megátkoztad a férjedet! Vétettél a Feltétel Nélküli Szeretet törvénye ellen!
- Milyen Isten vagy Te, hogy a gazságot jutalmazod és az igazságot bünteted? Nem akarok többé a Világodban élni, ahol a becstelenség érdem.
- Visszahullasz a Föld porába és addig ott fogsz élni az emberek között, amíg meg nem bocsájtasz és fel nem oldod az átkodat, amely az egész Földet érinti.
Tudd meg! Te az Én feleségem vagy. Én a Földre taszítalak és az emberek között kell élned.”
*********************************************************************
Hétfő volt. Anna korán bement a munkahelyére, mert a kiállítás, amit készített időigényes munka volt, és a megnyitóig már csak néhány nap volt hátra. Megfeszített tempóban dolgozott, minden perc fontos volt a végső eredményhez. A képek fölé hajolt éppen, amikor nyílt az ajtó. Főnökével együtt érkezett a vihar.
- Látod, elírtad a meghívón az egyik dátumot! Ilyen hülye vagy, ez a szellemi színvonalad! Veled nem lehet együtt dolgozni! Keress másik munkahelyet!
Annát letaglózták a kimondott szavak. Emlékezetében keresgélt, vétett-e már ilyen hibát a munkája során, de nem emlékezett rá. Szerette a pontosságot, alapos volt, lelkiismeretes és kreatív. Nem volt szégyellnivalója a munkája minőségét illetően.
Igaz, az utolsó évben, megtagadtak tőle, szinte minden segítséget, amely megkönnyíthette volna a dolgát. Inkább akadályozták, mint segítették. A túlfeszített munkatempó eredménye lehetett a vétség, aminek természetesen nem örült. A meghívót egyik kolléganője nézte át, és ő sem vette észre az elírást.
Tudta, nem az elkövetett hibáról volt már itt szó. Hónapok óta keresték és lesték, mikor hibázik, mikor köthetnek bele, hogy legyen indoka annak, hogy kirúgják.
A főnöke behozta az intézménybe régi barátnőjét, és ő hirtelen útban lett. Sorozatos támadásokat intéztek ellene, keresték a felmondás okát, de Anna pontos volt és imádta a feladatait, amelyek változatosak voltak, minden alkotó erejét igénybe vették. Nem akarta elhinni, hogy vele mindez megtörténhet.
Elmehetett volna betegállományba, és ott hagyhatta volna őket a félig elkészült kiállítással, de nem ilyen fából faragták. A kötelesség volt az első, minden más csak azután következett.
Három hónapig keresett munkát, de nem talált kedvére valót. Hajnalonként verejtékben fürödve ébredt a valóságra, amely fájdalmas és igazságtalan volt a számára.
Három hónap után azt mondta neki a főnöke:
- Szeretném tudni, hogy mész vagy maradsz?
- Szeretnék előbb beszélgetni veled erről – mondta Anna.
Tulajdonképpen mi a bajod velem?
- Az a bajom veled, hogy neked mindig igazad van! – válaszolta a főnöke.
- Adjál nekem még három hónap gondolkodási időt! – kérte Anna.
- Nem lehet, túl sok a munka és nekem tudnom kell, számíthatok-e rád?
Anna gondolkodott néhány percig. Végigfutott gondolataiban: Nem azt mondta: lusta, nem lehet rá számítani és sokat hibázik. Csak azt, hogy: mindig igaza van.
- Tudod mit, akkor maradok - mondta Anna.
Néhány hónap múlva, késő tavasszal jelent meg életében a Szellem, és ez gyökeresen megváltoztatta az életét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.