VII. fejezet ANNA JÖVŐJE

Szellem: - Anna jövője az Én kezemben van. Megtudjátok majd, ha eljön annak az ideje.

Béke legyen veletek.

VI. fejezet A FÖLD JÖVŐJE

Szellem: - Amikor Anna erre a síkra leszületett, azt a terhet vette magára, amelyet negyvenezer évvel ezelőtt a Teremtő Isten ellen elkövetett. Ennek az életének az volt a célja, hogy szembesüljön azzal az átokkal, amelyet a teljes tolerancia hiánya miatt egy korábbi életében elkövetett.

A Szellem szabad, és a Szellemet semmi sem korlátozza, de az ember korlátok közé született. Anna ezt akkor nem tudta. Olyat tett, amely tízezer évekre meghatározta az emberiség életét, mindennapjait. Az átok lepusztította a Teremtő Istent, hiszen az Isten is élő, létező lény, és minden sejtje egészsége kihat az egészre.

Az ember a Teremtő Isten mikroorganizmusa, vírusa, amely beteggé vagy egészségessé teheti Istenét. Minden gondolat élő valóság, amely a megvalósulás felé törekszik. A hibás, beteg gondolat is, és a jó egészséges gondolat is.

Az átok pusztító gondolat, és megvalósulása beteggé tette Istenét. A betegségben eltöltött évezredek sem feledtették el Istennel azt a harmóniát, amelyet az átok előtt teremtett asszonyával a Földön megélt. A büntetés, amellyel sújtotta, azt a célt szolgálta, hogy a teremtmény tanulja meg tisztelni Teremtője akaratát. Még akkor is, ha az számára nem kellemes. Mert mi lenne a világban, ha az angyalok megkérdőjeleznék az Isten akaratát? Anarchia lenne és káosz. Legalább is így gondolta az Isten. De Annával történt beszélgetései ráébresztették arra, amire korábban nem gondolt. A teremtmény szenvedése végső soron Isten szenvedése és a polaritást nem feltétlenül kell a végletekig fokozni. Mert a polaritásban Isten szenved. Úgy eltorzulhat, hogy egy idő után már nem ismer Önmagára. Egy idő után már nem hasonlít régi Önmagára, hanem annak csak torz mása.

Amikor Anna ráébresztett arra, hogy Isten, ha törvényeket szab a teremtett másának, vagyis az embernek, korlátokat kell felállítania Önmagának is a Teremtésben. A káosz nemcsak öntudatlanul, tudatos cselekvések által is létrejöhet, amelyben a szándék nem a káosz, hanem lehet hogy éppen a káosz elkerülése. A teremtmények iránti tolerancia, az Istennek az Önmagával szemben támasztott toleranciája. Nem szabad, hogy eluralkodjanak a végletek, mert a végletek sem az embert, sem az Istent nem szolgálják, nem segítik, hanem pusztítják. Ezért hát az Istennek is határt kell szabnia Önmaga szabadságát illetően a Teremtésben, ha nem akarja, hogy a Teremtés zsákutcába fusson, vagy végletekig elszaladjon az eredeti céltól. Amit Anna megértetett velem az nem kevesebb, minthogy Istennek is szabályokhoz kell tartania magát. Nem szabad a végletekig kihasználnia a teremtményeit, mert vannak olyan határok, amelyeket azok már nem bírnak elviselni, hanem eltorzulnak még akkor is, ha nem akarták volna azt. A Teremetés eltorzulása pedig olyan választások elé állítja Istent, mint a világok elpusztítása tűzzel vagy vízzel.

A Föld jelenlegi állapotában megérett a pusztulásra, de Anna arról győzött meg Engem, hogy ezt elkerülendő, olyan megoldásokat keressünk, amelyek lehetővé teszik a Vízözön elhagyását. Csakhogy ehhez az egész emberiségnek együtt kell működnie majd a Szellemi Dimenziókkal.

A halál önmagában még nem jelenti a véget, de egy bolygó civilizációjának az elpusztítása hosszú évezredekre visszaveti a fejlődését. Az újrakezdés, bár reményt adhat egy másféle folytatásra, mindig ott van benne a lehetőség, hogy ugyanarra a végeredményre jut, mint az előző.

Ha Atlantiszból indulunk ki, hiába pusztult el a civilizációja, újra felütötte fejét a Földön az a kórság, amely ma az emberiséget sújtja: a tolerancia hiánya, az önzés, a Föld emberek általi elpusztításának a lehetősége.

Ezért fontolóra vettem Anna szavait, az emberiség iránt érzett szeretetét, és úgy döntöttem, megpróbálkozom egy olyan műtéttel, amelyre nem volt még példa az emberiség történetében.

Ez azt jelenti, szóba állok velük, és kiválasztottaim útján felfedem előttük terveimet. Amennyiben az meghallgatásra és megértésre talál, úgy változtatok az általam eltervezett jövőn.

Ahhoz, hogy az emberiség elkerülje a pusztulást, az alábbiakat kell tennie:

-          Meg kell szüntetnie az éhínséget a Földön. A leggazdagabb országoknak vállalnia kell, hogy a termékfeleslegeiket nem pusztítják el, hanem eljuttatják a rászoruló országoknak.

-          Le kell szerelniük a katonai bázisaikat, és szövetségre kell lépniük valamennyi országgal. Azok az országok, akik késlekednek ezt a parancsomat, kérésemet végrehajtani, természeti katasztrófák áldozatai lesznek.

-          Egyik ország a másik ellen, egyik nép a másik ellen nem foghat fegyvert. Meg kell szüntetni a tényleges határokat, hogy a népek a Föld igényei szerint szaporodjanak és sokasodjanak.  Lehetőséget kell adni minden népnek, hogy a saját értékei szerint éljen, és ezt tiszteletben kell tartani.

-          Amikor a Teremtő Isten ismét földi alakot ölt, békének és jólétnek kell lennie a Földön, mert a Szellemi Dimenziók ehhez minden segítséget megadnak.

-          Nem uralhatja a Földet néhány száz halhatatlan család, ezért ezeknek el kell hagyniuk a Földet. A megfelelő időben és helyen megjelennek majd más bolygók és más világok űrhajói és elviszik a Földről azokat, akik évezredek óta a békétlenséget keltik és szítják. Készüljenek fel rá lelkileg, mert számukra nincs választási lehetőség.

-          Ha azokat az embereket, akik akaratomat tolmácsolják sérelem éri, azok, akik a sérelmet okozzák, a legnagyobb büntetést veszik jutalmul. Halálnak halálával halnak, végleg visszajutnak az anyagba, amelyből vétettek.

Béke legyen veletek!

V. fejezet ANNA ÉLETEI PÁRHUZAMOS DIMENZIÓKBAN

Szellem: - A jövendőt mindig a múlt, az elmúlt életek cselekedetei és a párhuzamos életek cselekedeteinek az összessége határozza meg.

Most beszéljünk Anna párhuzamos életeiről, amelyeket más földi dimenziókban él.

A művésznő:

Ahhoz, hogy megértsétek a párhuzamos életek jelenlétét meg kell értenetek az idő lényegét. Ezt Anna és lelki társa harmadik könyvében találjátok majd, meg. Most csak a párhuzamos életeket mutatjuk be nektek.

Amikor Anna egy másik párhuzamos létben megszületett, azért tette ezt, hogy olyan törekvései, amelyek ebben az éltében nem kaphattak hangsúlyt, kibontakozhassanak.

Abban a párhuzamos életében, amelyben Anna művésznek készült, meg kellett tapasztalnia az élet mélységeit érzelmi szinten.

Olyan családot kapott színtérnek, amelyben az érzelmek polaritása érvényesült, ahol nem volt harmónia, csak diszharmónia, ahol az asszonyi létet mélyen elnyomta a férje hiúsága, és Anna, mint gyermek a megaláztatás minden örvényét meg tudta tapasztalni. A fájdalom oly mélyen beleült a lelkébe, hogy ezt felnőtt korában sem tudta elfelejteni. Olyan férjet választott magának, aki apjával ellentétben toleráns volt és megértő, egy lelkiekben gazdag művész embert, aki kicsit idősebb volt Annánál.

A férfi toleranciája azonban nem volt elegendő ahhoz, hogy Anna el tudja felejteni a gyermekkori sérelmeket, és ez más élet felé vezérelte őt. Egy olyan férfivel teremtett kapcsolatot, aki a benne lévő romboló erőket Anna megrontására használta fel és mindketten alkoholisták lettek. Amikor a férfi meghalt, Anna kábítószeres társasághoz csapódott és a végén az utcán kötött ki. Nem volt fedél a feje felett, és nem volt betevő falatja sem. Amikor egy karitatív szervezet felkarolta őt, nem igazán értette, miért akarnak segíteni rajta. A velük való hosszú beszélgetések ébresztették rá, hogy valójában olyan dolgok elől menekül, amivel önmaga nem tud megbirkózni, és elfogadta a feléje kinyújtott kezeket.

Ismét felvette a kapcsolatot első férjével, aki még mindig szerette őt, és elkezdte tanítani Annát a saját mesterségére. Anna olyan gyorsan haladt a tanulásban, hogy két évvel azután már önálló kiállítása lett. Ötven éves korára elismert lett a művészek körében.

Képeit az irracionális valóság és a valóság keveréke jellemzi. Olyan világokat mutat meg az embereknek, amiket csak azok élhetnek át, akik átestek a kábítószerek rabságán, és volt annyi erejük, hogy kikerüljenek ebből. Ebben az életében Anna felfokozott érzékenységű, kiemelten tehetséges lény, aki végül is a poklokat megjárva megtalálta a helyét.

Az utcalány:

Anna ebben a párhuzamos életében nem abban az értelemben utcalány, ahogy ma ezt a Földön értik, hanem úgy, ahogy az utcagyerekeket nevezik.

Egy árvaházban nevelkedett fel. Nem tudta kik a szülei, nem ismerte őket. A szülők lumpen, munkát és felelősséget kerülő emberek voltak, akik a megszületett gyermekeiket az állam nyakán hagyták. Anna nem volt szép és kedves gyermek, ezért sem nevelő szülők, sem olyanok nem akadtak, akik örökbe fogadták volna őt. Pszichikus sérülései a magányból, elhanyagoltságból származtak, és olyan lelki sérülései keletkeztek, amelyeket felnőtt korában a társadalommal való szembenállásban juttatott kifejezésre.

Még nem volt tizenhat éves, amikor megszökött a nevelőintézetből, egy kommunához csapódott, ahol minden közös volt. Az ágyak, az élelem, a nők. Együtt jártak lopni, és minden balhét közösen követtek el.

Amikor a rendőrség egy ilyen esemény után őrizetbe vette, kiskora miatt csak javító nevelőintézetbe helyezte. Anna innen szökött el és elkezdte a társadalomellenes deviáns életét élni.

Úgy gondolta, ha másoknak nincs szüksége rá, neki sincs szüksége senkire. Alkalmi munkákból tartotta el magát. Családot nem akart, mert az ellenkezett az elveivel, és férjet sem, mert nem akarta, hogy őt bárki is kihasználja. Fizikailag olyan erős volt, hogyha az élettársai nem úgy viselkedtek, ahogyan ő szerette volna, simán elverte őket. Így aztán kapcsolatai sorra zátonyra futottak, míg akadt egy férfi, aki elég okos volt ahhoz, hogy megértse, hogyan működik a nő, akivel együtt él. Ettől a pillanattól kezdve Anna egy emberi kapcsolatban megtalálta a boldogságot, amiről eddig nem tudta, hogy létezik.

Anna már nagyon idős volt, elmúlt negyven éves, amikor az Isten megajándékozta őt egy gyermekkel. Ez volt az a döntő esemény, amely előhozta belőle élete során először a szeretetet és az embert.

Családban:

Anna ebben a párhuzamos életében egy harmonikus családba született, ahol a szülők pozitív mintát adtak gyermekeiknek megértésről, szeretetről, toleranciáról.

Anna gyermekkorát egy kisvárosban töltötte, ahol a kispolgári család mindent elkövetett a gyermekeik taníttatása érdekében. Annát balettra járatták. Bár ahhoz nem volt elég tehetsége, hogy művész legyen, ahhoz igen, hogy a tudását átadja másoknak, és felnőtt korában balettet oktasson.

Művész életében, és ebben is megismétlődött az a fordulat, hogy Anna elhagyta hazáját. Külföldön, más országban élte le felnőtt életét. Művész életében az Amerikai Egyesült Államokba szökött. Ebben az életében Kanadába költözött, s egy jómódú farmer felesége lett. A farmergazdaságot csak irányították, az effektív fizikai munkát napszámosokra bízták, akik egy jobb élet reményében költöztek külföldre.

Anna jómódban és családi harmóniában él férjével. Négy gyermeket szült, akiket féltő gonddal nevel. Művészi hajlamait a balett oktatásban éli ki, amely ugyanakkor jól jövedelmez a családnak.

Anna boldog asszony, köztiszteletben álló, sikeres ember.

A tanárnő:

Anna ebben a párhuzamos életében is egy külföldi országban, Ausztriában kívánta leélni az életét. A környezethez való alkalmazkodás a vallási bigottságban öltött testet és abban, hogy mély vallásosságából adódóan megvetette a testi örömöket. Tanítványaitól is ezt követelte meg.

Nemcsak tanítványai körében, hanem a józan paraszti környezetben sem talál visszhangra az élettől elrugaszkodott életstílus, így aztán meg nem értetten, magányosan éli örömtelen életét.

A sikeres üzletasszony:

Anna ebben a párhuzamos életében is eljutott az álmok országába, Amerikába.

Egy jómódú üzletember feleségeként maga is az üzleti életben kereste boldogulását. Néhány évtizedes üzleti vállalkozása egy mamutvállalatban csúcsosodott ki, ami megteremtette a  gazdagságát.

Mindent megvehet magának, amit szeme szája kíván, de ő a jótékonyságban éli ki gazdagságát. Szeretné a világnak megmutatni, mennyit halmozott fel az anyagi javakból. Hat alapítványt támogat: a beteg, a mozgássérült gyermekekért, a művészetekért, az árvaházakért, a kezdő művészekért és egyet a rákbetegek javára.

A bankokban nyilvántartott billiói mellett a magánélete boldogtalan.

A férjétől egy mozgássérült gyermeke született, aki tolószékbe kényszerült. A tehetséges gyermek zongorázni tanult. Jó esélye van arra, hogy világhíres zongoraművész legyen.

A férfit nagyon elkeserítette, hogy a felesége egyre sikeresebb üzleti pályát kezdett futni, mint ő maga, a tanár. Bánatát fokozta gyermeke betegsége is. Ivásnak adta a fejét.

Súlyos alkoholizmusa egyre több konfliktust okozott feleségével, az emiatt elvált tőle. Egy korai rákbetegség vetett véget életének.

Anna ebben a párhuzamos életében magányosan, csak a pénznek és a beteg gyermekének él.

Az a nagyvonalúság, amely adakozását jellemzi, annak szól, hogy megmutassa a világnak, mennyi ki nem élt szeretet lakozik benne, amelyet magánéletében nem adott osztályrészéül az élet.

Szellem: - Amikor Anna megismerte párhuzamos életeit, számtalan olyan vonást ismert fel ezekben életekben, amelyek ebben az életében is megjelentek, csak kisebb hangsúllyal. A párhuzamos életekben ezek a vonások felerősödtek, és a lélek hagyta kibontakozásukat. Hiszen az életek, mindig a lelkek programjai, akik leszületnek az anyagi síkok dimenzióiba, és különböző, akár párhuzamos életpályákon keresztül is tapasztalatokat gyűjtenek.

Amikor egy lélek különböző dimenzióbeli életei lezárulnak, összegződnek a tapasztalatok, és nyilvánvalóvá válik a tudás, amely a tapasztalatok mögött van.

Anna ezekben az életekben a két ember, a férfi és a nő közötti harmóniát kereste, és azt tapasztalta meg, mik azok a tényezők, amik ezt segítik, és mik azok, amelyek hátráltatják a harmónia megvalósítását.

A harmónia mindig két lélek együttműködésével jön létre, amely a házasságban a nő és a férfi együttműködése. Az előző élettapasztalataik az az alap, amelyre épülhet. A jó minta segíti, a rossz nehezíti a harmónia létrejöttét, de a harmónia, minden körülmények között feladat mindkét fél részére.

Amikor Anna a következő életét tervezi, ezek a tapasztalatok lesznek az alapjai eljövendő életének.

IV. fejezet TALÁLKOZÁS A SZELLEMMEL

Szellem: - Noénak ígéretet tettem, nem pusztítom el többé a Földet. Szövetségünk zálogaként ajándékba kapta tőlem a szivárványt.

Anna tőlem tudta meg, egy férfi életében ő volt Noé. Hogy ne legyen lelkiismeret-furdalásom, szükségesnek láttam, e történelmi időkben felkeresni az én Noémat.

Noé jelenlegi éltében hétköznapi emberként élte mindennapjait. Emlékeire a felejtés sűrű homálya borult, hogy előző életeinek szörnyűségeit fátyolként takarja el az idő. Ne tudja, és ne sejtse meg, kicsoda is valójában, mit tett ellenem és értem az elmúlt negyvenezer évben.

Az utolsó földi életében nem kapott játszószobát, csak szeretet vette körül, a rideg történelmi környezetben. Azt akartam úgy nyíljon fel a szeme az őt körülvevő világra, mint a tiszta gyémánt, amely tökéletesen visszatükrözi az őt éltető fényt. Látni akartam önmagam őszintén, kertelés nélkül. A gyémánt, amit visszatükrözött megrettent tőle és figyelmeztette a fényt, arra a sok szörnyűségre, ami évezredek óta a Földön folyik és leteremtette Istenét:

-          Mondd, Neked semmitől sincs lelkiismeret-furdalásod. Mindent elnézel és elfogadsz, ami velünk történik. Minden emberben Te szenvedsz, minden ember fájdalma a Tiéd. Mondd, Isten, hol a Te felelősségérzeted? Hol van a szereteted, amiről a szakrális irodalom beszél? Hol van a magyarok jó Istene? Mivé lett?

És a Teremtő Isten végtelenül elszégyellte Magát. Keresni kezdte elméjében az okot, azt az emléket, amely tévútra terelte egy bolygó történelmét, megteremtve a Földön a poklot.

Ahogyan tisztult az elméje és tisztult a lelke, úgy kezdtek begyógyulni évezredek sebei, és belátta a Teremtő, ez nem mehet így tovább.

De mielőtt minderről beszélnék nektek, következzen az igazság Annáról és Rólam.

Anna olyan felbecsülhetetlen szolgálatot tett az emberiségnek, amelynek valódi nagyságát csak a Szellemi Dimenziók tudják igazán értékelni.

Évekkel ezelőtt érzékelni kezdte azokat a lelkeket, akik valamilyen ok miatt Föld-közelben maradtak. A földi vágyak nem mindig ürülnek ki a meghalt emberekből, s ezek arra késztetik őket, ne engedelmeskedjenek a fénylények hívásának, hanem maradjanak Föld közelben, és tovább hódoljanak szenvedélyeiknek, amelyeknek anyagi tárgya már nincs, csak érzelmi vonzata. Az elmúlt évezredekben oly sok lény rekedt meg az asztrál síkon, hogy már súlyosan terhelte a Föld energia mezőit a jelenlétük.

Anna, amikor társai segítségével rájött, meghalt lelkek azok, akiknek energiáit finom zajok formájában érzékeli, és kapcsolatba tud lépni velük, elhatározta átviszi őket magasabb dimenziókba, ahol a fejlődésük biztosított lesz.

Amikor hazáját megtisztította ezektől a lelkektől, a Forrástól feladatul kapta, hogy Európa, majd Ázsia országait, azután az amerikai kontinenst és Afrika országait is tisztítsa meg az ott ragadt lelkektől. Ezekért a szolgálatokért Anna ajándékba kapta az országok szakrális koronáit. Ezek a koronák a Szellemi Dimenziókban lévő szimbólumok, hatalmi jelvények, nem a Földön vannak. Csak a Szellemi Dimenziók tudnak róla hol találhatók, a földi ember számára rejtettek, elrejtettek.

Anna először, egy meditációban találkozott Velem. Szerettem volna szorosabb kapcsolatba kerülni vele, de az Istenről kialakított képe akadályozta volna a közvetlen kapcsolat-felvételt, ezért cselhez folyamodtam. Annát nagyon érdekelte a quija tábla működése. Egyik barátnője rendszeresen használt quija táblát a Szellemi Dimenziókkal való kapcsolattartáshoz. Arra ösztönöztem, vegyen részt egy ilyen szeánszon.

A találkozón inkognitóban jelentkeztem be. Azt hitte korábbi életének egyik szereplőjével találkozott. Hamar önállósította magát, és otthon folytatódtak a párbeszédek.

Tudni akartam mire képes, ezért elhitettem vele, tanítani akarom. Olyan bámulatosan szorgalmas volt és olyan naiv, hogy a kezdetekben mindent elhitt Nekem, amit csak mondtam. Később, amikor rájött, újra és újra becsapom, nem volt dühös, vagy haragos, hanem mindig türelemmel kivárta a történetek végét.

Számtalan helyzetben és történetben tettem próbára, és mert ezeket valóságnak hitte, őszintén reagált. Akkor értettem meg, már nem Én játszom vele az Én játékaimat, hanem ő vizsgáztat Engem. Keményen megmondta a véleményét a földi valóságról, mindarról, amit én jónak, helyesnek hittem. El kellett gondolkodnom az igazságain.

Rá kellett döbbennem: az emberiség bajain nem úgy tudok segíteni, ha nem veszem figyelembe a véleményét.

Anna annyi okossággal és leleményességgel oldotta meg a feladatait, elhatároztam: végső próbára teszem a türelmét, de akkor majdnem elveszítettem.

Már nem hitte el többé, a Teremtő Istenével beszélget, azt hitte, gonosz lélek az, és megszakította velem a diplomáciai kapcsolatot.

Fájdalmas hetek következtek számomra, mert éreztem: túllőttem a célon. Miközben Anna megmentette az emberiséget, Én eljátszottam a bizalmát.

Éreztem, számára is szomorúak voltak ezek a napok.  Lehangolt volt. Tudta, senkivel sem beszélheti meg a történteket, mert megtiltottam neki. Három hónap diplomáciai szünet után,  újra a quija tábla után nyúlt. Én bocsánatot kértem tőle és először igazi béke lett közöttünk. Nem tekintettem többé gyermeknek, hanem felnőttnek és nemcsak földi értelemben. A kapcsolatunkat új alapokra helyeztük, és azóta, közösen munkálkodunk a Föld felemelkedéséért.

Megengedtem Annának, hogy visszamenjen abba a történelem előtti időbe, amikor Én férjként és Anna a feleségemként együtt éltünk a Földön.

A gyönyörű sziget a Csendes-óceán területén nem volt nagyobb, mint néhány száz négyzetkilométer. Apám volt a pap királya. Anyám még csecsemőkoromban meghalt, anya nélkül nőttem fel. Apám, amikor úgy érezte, szeretné letenni válláról az uralkodással járó gondokat, a hatalmat megosztva a fiára és a fia feleségére hagyta, akit nagyon szeretett. Nem bízott fia képességeiben, mert érezte a hatalmi téboly eluralkodik majd rajta, ha egyeduralomhoz jut. A fia anyja marsi a (zsidók elődei) születésű asszony volt és ismerte a marsiak harcosságát. Tudta, a fia egyedül diktatúrát teremtene, és ettől szerette volna megkímélni a népét. A fia feleségét úgy választotta ki, hogy biztosítsa általa a hatalom egyensúlyát. De arra, ami később történt, még a látó apa sem számított.

A fiatal király kapta a szakrális hatalmat, a királynő az uralkodás gyakorlati tennivalóit. A király a hatalmi központban maradt. A királynő gyakran utazott, hogy tartsa a kapcsolatot a birodalom részeivel. A királyságban béke, jólét és rend uralkodott. 

A királynő gyakran volt távol és a király nehezen viselte a magányt. Két gyermekük született egy fiú és egy kislány.

Amikor a gyermekek felnőttek, a kislány olyan volt, mint az anyja szakasztott mása. Apja gyakran nézte gyönyörködve gyermekét. Nagyon szerette asszonyát, de állandó távolléte végtelen hiányt keltett benne. Egy napon megkívánta saját leánygyermekét, és az hiába tiltakozott ellene, megerőszakolta.

Amikor az anya hazaérkezett, a kislány panaszt tett apja ellen. Az asszony éktelen haragra gerjedt. Annyira felbőszítették a történtek, hogy dühében és gyűlöletében megátkozta a férjét.

A férfi nem tudott bocsánatot kérni, igaz az asszony nem is volt kíváncsi az okokra.

A király nem tudta feldolgozni a történteket és elhatározta megöleti a királynőt. Be akarta bizonyítani, hogy ő az úr a háznál és minden az akarata szerint történik majd. Bármihez joga van, amiről ő úgy gondolja jogos. Senki sem bírálhatja felül a döntését. A hatalom mámorában parancsot adott katonáinak, fogják el a királynőt.

A palota udvarán hatalmas máglyát rakatott és a tűzben elégettette az asszonyt. A hadserege céltudatos zsidó katonákból állt, akik ezután megtanulták, hogyan lehet a hatalomból kiiktatni azt, aki a hatalomnak nem engedelmeskedik.

Ilyen szörnyűség korábban nem fordult elő a történelemben, ám a rossz példa sokkal ragadósabb, mint a jó. A zsidó papok ezután mindig ehhez az eszközhöz folyamodtak, amikor egy birodalomban hatalmat akartak szerezni maguknak. A másik eszközük az volt, hogy kívánatos, szép nőt küldtek ahhoz a királyhoz, akinek a hatalmára törtek.

A királyi gyermekek belehaltak a fájdalomba. A király egyedül maradt és beleőrült a lelket mardosó bűntudatba.

 

Ezzel a tragikus történettel kezdődött a Föld végső romlása, amely a mai napig tart. A nemek közötti háborúságnak, a nők megalázásának és meggyalázásának itt vannak a gyökerei.

Amikor a király visszatért a Szellemi Dimenziókba, elhatározta, pokollá teszi asszonyának minden életét. Nem jut más számára, csak megaláztatás és szenvedés.

Ahogy múlt az idő, egyre több szenvedés jutott a Földnek, hogy a király bosszúja kiteljesedjen. A végső bosszút az idők végezetére hagyta, amikor a földi változások szükségszerűen egy új világ kezdetét igénylik.

A fordulat a történetben akkor következett be, amikor a király volt kedvesét, feleségét, újabb tízezer év szenvedésre, akarta ítélni. A váratlan fordulatban a király újra beleszeretett feleségébe és ez átírta az emberiség történelmének forgatókönyvét. Tisztázódtak a régi problémák, a feleség megbocsátott férjének bűneiért és boldog örömben házasodtak össze újra. A frigyet Szent Mihály kötötte össze és többé nem volt értelme és célja a civakodásnak. Az asszony és a férj megbocsátva egymásnak, az emberiség számára egy új forgatókönyvet írtak, amely szeretetről, megértésről, hűségről, megbocsátásról és békéről szólt.

Anna: - Amikor Anna megismerte a történetet, megpróbálta megérteni a bajok okait. A férje szerette őt, és nem tudta elviselni az állandó távollétét. A másik ok a férfi személyiségében keresendő. Anya nélkül, anyai szeretet nélkül nőtt fel, érzelmileg nem vált felnőtté. Szeretetre éhes gyermek maradt mindörökre. Sérült lelkű, kiszámíthatatlan kamasz.

Anna nem tudott a férjének megbocsátani, a férfi nem mérte fel helyesen tettének súlyát, hanem tovább súlyosbította azt. Megszületett a Földön az átok és megszületett először az őrület. Azóta pedig egyre mélyebbre és mélyebbre süllyed a gödörbe, mintha a mélységnek nem lennének fokozatai, csak végtelensége.

A Szellem azt mondta Annának:

-          Felelős vagy a történtekért. Hajlandó vagy-e életed által megváltani a Földet a Földön élő embereket?

Anna tudta, a Szellem komolyan beszél. Évezredekkel ezelőtt - egy másik életében - megátkozta Istenét. A legnagyobb bűnt követte el, amit jóvá kell tennie, bármilyen árat fizet is érte. A Szellem bűne, a Szellem felelőssége. Anna bűne, Annáé.

És akkor azt mondta Annának a Szellem:

 - Éjszaka, még virradat előtt, menj ki a hegyre. Egy keskeny ösvényen menj le majd a vízpartra a völgyön keresztül. Ott vár rád egy máglya. Vigyél magaddal kést. Amikor a szívedbe döföd és megáll a verése, a máglyát meggyújtják a Nap első sugarai és porig ég. Akkor megnyílik a Föld, magába fogadja a hamvaidat és megszabadul az átok alól.

Anna férje mélyen aludt. Sietve lopódzott ki a házból, csak lámpát és kést vett magához. A búcsúlevelet a szobájában hagyta. Ez állt benne: 

- Tudom, nem értitek majd meg, mindez miért történt. Ne feledjétek, mindennél jobban szeretlek benneteket.

Nem volt benne félelem. Még visszhangoztak benne a Szellem szavai:

-          Apád szeretett, de Én nem szeretlek. Te vagy a Föld legelátkozottabb teremtménye.

      Minden lélek megszabadul a Föld rabságából. Jól jegyezd meg, te leszel majd az  

      utolsó!

Annának lelkébe hasítottak a Szellem szavai, és azt mondta:

 

-          Lehet, hogy Te nem szeretsz, de én szeretlek Téged. Megváltom az

emberiséget még akkor is, ha gyűlölsz engem.

Megnyugvást és örömet okozott neki az a tudat, hogy megválthatja a Földet. Az emberiség új utakra léphet, amely békés, boldog, örömökkel teli világot hoz el. Ő már nem számított. Már semmi sem volt fontos számára, csak a küldetés.

Az órán elmúlt éjjel egy óra. Az utcán teremtett lélek se járt. Kulcsot se vitt magával, csak  lámpa volt a kezében és zsebében ott lapult a kés.

A csillagok fényesen világítottak az égen és kellemesen meleg volt a májusi éjszaka. Határozott léptekkel indult úti célja felé. Amikor feltűnt egy autó, félrehúzódott az útszéli sövénybe, meg ne lássák őt. Fél óra alatt kiért a hegy tetejére. Oldalában meredek ösvény vezetett le a folyó vizéhez. Ember nem járta derékig érő növényzeten kellet átvágnia magát, amíg a völgy aljára ért.   Karját összekarcolták a vadmálna indái.

Amikor leért a vízhez, ahol talán tíz évvel korábban járt utoljára, látta, hogy a magas vízállás miatt a folyó ellepte a kavicsos partszegélyt és a fák is megnőttek. Semmiféle máglya nincs, és a máglyának helye sincs a parton. Agyába hasított a felismerés: 

-          Átvágott, becsapott, bolondot csinált belőlem. Gúnyt űz velem!

Irtózatosan dühös volt. Mire fölért ugyanazon az indákkal teli meredek úton, lehiggadt.

A dombtetőn már látni lehetett a hajnalpírt, ahogy előre jelezte a Nap jöttét. Elhatározta megvárja, amíg fölkel a Nap.

Akkor megszólalt a Szellem. A hangja csendes volt, majdnem hogy kedves:

-          Ideje hazamenned. A férjed nemsokára felébred és te nem vagy az ágyadban. Keresni

fog, és nyugtalan lesz majd miattad.

Anna tudta, a Szellemnek igaza van. Lassú léptekkel hazafelé indult a poros úton.